Szélárnyék a Viharsarokban
 

 

Püski Sándor, a népi írók kiadója 1945. március elején jobbnak látta a fővárosi éhezés és az esetleges atrocitások miatt Németh Lászlót és Féja Gézát kimenekíteni a rommá lőtt Budapestről. Felajánlotta, hogy – a még eladatlan könyveik, valamint a várható újabb kiadások honoráriumának terhére[1] – családostól[2] leviszi őket szülőfalujába, Békésre, hogy feltáplálja őket. Az íróknak így indokolta az utat, valójában azonban féltette őket a szervezett politikai indulatoktól.[3] A lakásgondoknál és az ínségnél is nagyobb fenyegetettség, a felszítható tömegindulat elől áttekinthető emberi viszonyok közé, a vidék oltalmába helyezte Püski a két írót.

Ez a vidék a „Viharsarok” volt. Az alakuló új rendszer agrárszocialista múltú Békés megyei vezetői a Viharsarok írójának a képét őrizték tudatukban, így fogadták Féját 1945-ben. A Parasztpárt, a Kommunista és a Szociáldemokrata Párt Békés megyei szervezete „koalíciós” lapjának címe Viharsarok lett.[4]

Az oltalomkeresők több napi keserves utazás után 1945. március 10-én érkeztek meg Békésre.[5] Féja – Németh Lászlóhoz hasonlóan – életre lobbant, föltámadt a munkakedve.[6] Néhány nap múlva azonban mindketten a békési rendőrségen találták magukat. A helyi nemzeti bizottság két tagja már napok óta érdeklődött utánuk a szállásadóiknál, miután helybeli gimnazisták oroszellenes röplapokat ragasztottak ki a villanyoszlopokra. Az egyik fiú abban a házban lakott, amelyben Féját elszállásolták. „Püski írói s a békési diákok irodalmi alkotásai közt ezzel megvolt a híd.”[7]

A röplapokról (és Püski barátairól: a „nyilas ingben parádézó” Féjáról, illetve valami „német” íróról) azonnal informálták a Szövetséges Ellenőrző Bizottság békéscsabai vezetőjét, Fedorov szovjet őrnagyot. A békéscsabai rendőrség politikai osztálya Féját már éjszaka őrizetbe vette mint feltételezett felbujtót. Némethet másnap kísérik be. Féját arccal falhoz állítva találta a diákok és nyolc-tíz civil között: „télikabátban volt, a feje lehorgasztva, s a felső ajka, mintha megnyúlt volna, egész sajátságosan rángatózott.”A vizsgálatot Ligeti László őrnagy vezette. Németh így folytatja az elbeszélését: „Féját is áthívták már [kihallgatásra] a szomszéd szobába, a vékony falon át néha a hangját is hallottam: az ízes hangsúlyozásában most csodálkozó, szabadkozó kóták keveredtek: nyilván most kellett berlini útjairól s a zöld ingről nyilatkoznia.”[8]

Hamar tisztázódott, hogy a „felbujtóknak” semmi közük a diákokhoz, Féja sohasem járt Berlinben. Németh Lászlót szabadon engedik, Féját azonban Ligeti őrizetesként személyesen Békéscsabára viszi.[9]  Néhány napig fogva tartják, majd elengedik.

Kihallgatásáról, a vizsgálatról nem maradt fenn levéltári anyag, Féja sem írt-beszélt róla. Mindössze annyit, hogy nehéz napokat élt át, „megöregedtem, az életkedvem pedig eléggé apályban van, az idegeim is hatalmas próbát állottak s állanak.”[10] Két tény azonban megállapítható. Az egyik: a kommunista párt központja, személyesen Révai József utasította a békés megyei politikai rendőrséget Féja kiengedésére.[11] Ezután Békéscsabán munkát kapott, itt kellett és lehetett élnie.[12]

A másik tény: Féja célkeresztbe került. Pestről nyugtalanító hírek érkeztek. A „Németh László, Féja Géza és Szabó Lőrinc […] elleni eljárás beszüntetését a »haladó« polgári sajtó, valamint a szociáldemokrata elemek tiltakozó cikkekkel vették tudomásul, lágyszívűséget emlegetnek.”[13]

A Viharsarok szélárnyékot ígért Féja elkövetkező békéscsabai éveihez, de heti, havi rendszerességgel értesül hol arról, hogy szerepel a háborús bűnösök listáján, hol arról, hogy levették. „Napról-napra tapasztaltam, váratlan oldalról érik támadások, de védelmező mozdulatok is.” – emlékezett Cseres Tibor.[14]

Féja márciusi békési kihallgatása a szovjeteket „felvilágosító” besúgás miatt történt. 1945 májusában eljut hozzá a hír, hogy felkerült a háborús bűnösök listájára.[15] „Nevetséges vád: én, mint a nyilasok támogatója! Hiszen megindulásuk óta mindeddig a legélesebben küzdöttem ellenük, ők pedig énellenem. […] Tévedhettem és botolhattam, hiszen gyarló ember vagyok, de mindent a magyarságért tettem, érte éltem s égtem el idő előtt. A sorsot mindenképpen vállalom, nem térek ki előle, legyen, aminek lennie kell.”[16] – írta Supka Magdolnának.

Ettől kezdve ellentmondó szóbeszéd, hírek és események tartják bizonytalanságban. Félreértésből került a listára, levették, rajta van, súlyos ítéletre, akár 9 éves börtönre számíthat?

Nem hiába zörgött a haraszt, erős szél zörgette. Féja közel egy év múlva, 1946. március 23-i kihallgatásán tudta meg a békéscsabai politikai rendőrségen, hogy a pesti népügyészség népellenes bűntett gyanúja miatt már január 2-án megindította a nyomozást.[17] Kriminalizálása, amelyre a következő fejezet tér ki, végül is kísérlet maradt. Kevéssel a népbíróságok megszűnése előtt a pör hamvába holt. Semmi kétségünk, a levéltári iratok is dokumentálják, hogy Féja feje fölött politikai játszma tartotta közel négy évig – a „fordulat évéig”– Damoklész-kardját.

Korábban volt róla szó, hogy a Békés megyébe zuhanás fontos pszichobiográfiai adalékokkal árnyalja Féja életrajzát. 1945-ös szerepvesztése felszabadította egyénisége intellektuálisabb részét, meditatív hajlamát.[18] Az Egy hívő naplója című, kiadatlan vallásfilozófiai műve tükrözi a változást. Dér Endre szerint ekkoriban „erősen foglalkoztatta az élet és halál, a halál utáni esetleges lét kérdése is. Magam abszolvált ev. teológus is voltam akkor, segédlelkész […], ezért aztán könnyen kölcsönözhettem Neki egy görög nyelvű Újtestamentumot. Kíváncsi volt az eredeti szövegre; arra, pontosan miként szól az eredeti textus, Pál apostol leveléből: Van érzéki test és van lelki test is. Elmondatta velem: európai hírű professzorom, a páli levelek tudósa, Lie. dr. Karner Károly miféle reflexiókat fűzött a „szarksz”, a „szóma", és a „pneuma" fogalmakhoz. Elgondolkozott, s szokott heves gesztikulálás kíséretében hallatlanul eredeti fejtegetésbe kezdett a halál utáni létről — úgy emlékszem, ez a hinduizmus lélekvándorlási teóriájával volt leginkább rokonítható. Személyiségének volt egy mindenre nyitott, zseniálisan beleérző, a dolgok mögé látni képes, filozofikus oldala.”[19]

A nagy lázongó befelé fordul, nem lázad, „sorsként” viseli új élethelyzetét. Kriminalizálása szempontjából „perdöntő”, hogy bebizonyosodik: a népi gondolat, amelynek harcos írói-publicistája volt, nem „völkisch-divat” (ahogy ellenfelei nácizták a mozgalmat), nem paraszt-romantika, hanem vallott és vállalt meggyőződés, életvalóság. Számos Supka Magdolnának írt bizalmas, elragadtatott sor tanúsítja ezt. „Amit mindig mondtam, most teljesedik: egyszerű emberek jobban betöltik a hivatalt, mint a tisztviselők, mert felelősséggel, lelkiismeretesen, természetes érzéssel és igaz emberi odaadással intéznek mindent. Nagy öröm ez és vigasztalás. Nagyon jól érzem magam közöttük, közöttük az én helyem, sajnálok minden órát, amit a középosztályra pazaroltam.”[20] „Ami a magyar jövőt illeti: nagyon bízom. Végre feljöttek a mélyből azok az emberek, akik méltók arra, hogy a magyar sorsot irányítsák. Itt, a vidéken látni ezt tisztán: mennyivel bölcsebbek, nagyvonalúbbak és nagylelkűbbek a nép fiai, mint a tegnapi úri politikusok. Mindig tudtam ezt, de most színről színre látom.”[21] „A várost most csakugyan a nép emberei vezetik, s megnyugtató és megható, hogy milyen komolyan és felelősségteljesen végzik dolgukat, – nem bürokraták, hanem élő és érző emberek. Nagyon vigasztaló és fölemelő élmény ez.”[22] Még szaporíthatnánk az idézeteket, Gyula városára vonatkozóan is.

A népi gondolatot a Viharsarok valósága és Féja új élethelyzete konfirmálja. A szociográfiában a táj lelkét ébresztgette, most életének „tengerszint alatti esztendeiben”[23] szolgálni akar. Nem a sebeit mutogatja. Szűkre szabott lehetőségei szerint a közért dolgozik. Kap és talál érdemes feladatot. 1945. május 2-án segéd-könyvtárosi beosztásban megkezdi a Békéscsabai Városi Könyvtár szervezését, júliusban népkönyvtárként nyitják meg. Saját kezűleg gyűjti össze a környék elhagyatott kastélyaiból a barbár pusztításnak kitett értékes példányokat.

Féjának kitűnő a pedagógiai érzéke. A kölcsönzések, személyre szóló ajánlások valóságos rendhagyó irodalomórák: tehetséges fiatalokat gyűjt maga köré és nevel a könyvtárban.[24] A helyi közéletbe is bekapcsolódik. 1945 szeptemberében Vizsnyiczai János megyei szakszervezeti titkárral autón bejárja a vidéket, elkészíti egy általános alapozó népművelő tanfolyam tervét. A fiatalok kedvelik. A MADISz felkéri a békéscsabai szervezet szellemi irányítására, 1945. december 17-én megválasztják elnöknek. Kidolgozza a munkaprogramot, 10-14 szemináriumot szervez, kettőt személyesen vezet.  A MADISz télen átengedi neki székháza egyik szobácskáját, a keserves hideget fiával ott vészelik át, a fát a szövetség biztosítja. Megtervezi és kis híján meg is szervezheti az Áchim L. András Népfőiskolát. „Megtámadtak, hogy az Áchim-kollégium igazgatója vagyok, nyugdíjas állásban. […] A MADISZ vezetőképző népfőiskolát akart alapítani, hogy a falusi szervezetek élén munkaképes elemek álljanak, s elhatározta, hogy Áchim-kollégium lesz a népfőiskola neve. De nem sikerült anyagi alapot teremteni, s így az Áchim-kollégium nem nyílt meg. Csakugyan engem akartak vezetőjének, de ez csak terv volt, ha sikerül az anyagi alapot megteremteni, a személyi kérdéseket előbb illetékes helyek elé terjesztették volna.” [25]

Előadásai – nemcsak Békéscsabán, hanem megyeszerte, Gyulán, Újkígyóson és másutt – egyre népszerűbbek, tömeges az érdeklődés. 1945 őszén Adyról, József Attiláról, Móricz Zsigmondról, Szabó Dezsőről, decemberben József Attiláról, 1946 januárjában Petőfiről, Arany Jánosról, II. Rákóczi Ferencről beszél. Színes, lendületes előadó. „Látom: a közönségem is megvan, – nevemre mindenütt tódulnak az emberek.” – nyugtázza sikereit.[26] Egyik hallgatója a fiatal Dér Endre. „Azóta sem hallottam olyan szuggesztív, szabatos, színes és objektív előadássorozatot a XX. század legjellegzetesebb magyar íróinak elemzéseként — mint a csabai Madisz-ban. Azt hiszem, az írói arcképek tárgyszerű megrajzolását inkább elősegítette, mintsem elmosta volna az előadó számtalan személyes refleksziója, a vonatkozó személyes élmények és értékítéletek szenvedélyes kiteregetése.”[27] Cseres Tibor a gyulai városháza tanácstermében hallotta egy vasárnapi ünnepen. „A rendezőség úgy tempírozta az előadást, hogy az istentiszteletek közönsége is hozzájuthasson a papi prédikációk után. Kossuthról beszélt. Szava oly gyújtó hatású volt, hogy végezetül a közönség, ha fegyvert kap, s még elérheti, Világos felé indul, hogy megfordítsa Görgey döntését.”[28]

Ellenfelei köpönyegforgatónak festik Féját. Egy újabb életrajzi adat: „párthűsége”. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokat a Független Kisgazdapárt abszolút többséggel nyerte meg. Féját ez arra ösztönözhette volna, hogy a védelmükbe húzódjék. „Írt Nagy Feri,[29] az újjáépítési miniszter. A Kisgazdapárt égisze alatt működő Parasztszövetség kulturális munkájához segítségemet kéri. […] Egyelőre kitérek, mert a Parasztpárthoz tartozónak érzem magam. A helyi kisgazdapárti vezető most szólt, hogy fogadjam el a Békés megyei lapjuk szerkesztését. Finoman visszautasítottam. Az én útjaim másfelé vezetnek.”[30] Nemcsak másfelé vezették, másfelől is indult. Idézzük emlékezetünkbe: amikor a Nemzeti Radikális Pártot Bajcsy-Zsilinszky a Kisgazdapártba vezette, Féja vetette fel a sajtóban egy új, agrárproletár jellegű nemzeti parasztpárt gondolatát.[31]

A népi írók és a hatalom viszonyát vizsgálva N. Pál József megállapított egy „beszédes törvényszerűséget”: a mozgalom „a változó politikai keretek között is lényegét, magatartásának struktúráját tekintve állandó maradt, miközben minden vezető politikai csoport elkerülhetetlennek tudta a vele való szembesülést, s a valamilyen szintű számvetést. […] a népi írói mozgalomban termelődő gondolatokra – amellett, hogy fenntartásait kezdetektől máig megfogalmazta az éppen adott politika – szinte minden rendszernek »szüksége« volt. Olykor bevallatlan önkontrollként, máskor integrálható értékekként. A mozgalom pedig – mivel, Veres Pétert idézve: »népben-nemzetben« és soha nem politikában-hatalomban gondolkodott – változó mértékben ugyan, de mindig vállalta a »párbeszédet«, ám önfeladásba hajló békét nem kötött, autonómiáját soha föl nem adta.”[32]

Ez a „beszédes törvényszerűség” alakítja Féja történetét. Értékvilágát, politikai krédóját ismerve egy percig sem lehet kétségünk, hogy összeegyeztethetetlen a marxista világnézettel, a fokozatosan berendezkedő, s 1948-ban a hatalmat megragadó bolsevista eszmékkel és politikai gyakorlattal. Idézzük emlékezetünkbe, hogy Féja az önkormányzatiság és a nemzeti függetlenség híveként következetesen óvott minden nagyhatalmi, német, majd szovjet befolyástól. A szomszéd népek összefogását, a Duna-menti konföderációt tartotta kívánatosnak. Gazdasági és szociális kérdésekben, a kollektivizmusban volt ugyan némi érintkezés a fennkölten hirdetett (valóságban eltorzult) kommunisztikus tézisekkel, ám ezeket Féja és a népiek (pl. a szövetkezetek alakítását) erőszakmentesen, önkéntesség alapján képzelték. „A kis nép élete csakis tiszta szociális tartalommal telített kollektív életformákban történhetik. De a kollektív életformán belül minden gátat el kell söpörni az egyéni értékek kiteljesedése elől. A kollektív és az individuális gondolat tökéletes összhangját kell kiépítenünk. […] Az államszocializmus brutalitásával szemben nyilván a társadalmi szocializmus szélesebb élete és gazdagabb lehetőségei felé kell törekednünk. A kis népnek, ha élni akar, nemcsak „mennyiségét“ kell őriznie és gyarapítania, hanem „minőséggé“ is kell nőnie.”[33]

Elvileg képtelenség tehát, mégis jó okkal történt, hogy a kommunista párt központja (és a befolyása alatt álló politikai rendőrség) kesztyűs kézzel bánt Féja Gézával, a békés megyei vezetés pedig kifejezetten támogatta, együttműködésre törekedett vele. Dér Endre visszaemlékezése szerint „a csabai szervezett munkásság szintén kiállt az író mellett […] magától Révai Józseftől kérték Féja háborítatlan foglalkoztatásának biztosítását, s ezt Révai csakugyan engedélyezte is, azzal a kikötéssel, hogy az író nevét ne plakátozzák, ne nyomtassák ki a cikkei alá — amíg ő maga nem gyakorol önbírálatot tévedéseiért. — Nos, erre az önbírálatra az író soha nem kerített ugyan sort, de a Madisz-szemináriumok — ettől függetlenül — példátlan sikerrel zajlottak hosszú hónapokig.”[34]

Féját a szolgálat szelleme vezette, ezért vállalta a »párbeszédet«, ám önfeladásba hajló békét nem kötött, autonómiáját föl nem adta. Sokszor, sokan felszólították, hogy tagadja meg a múltját. „Hát: én revízióra hajlandó vagyok, de megtagadásra nem.”[35]

Nem kétséges, ha nincs meg Féja Gézában a szolgálat készsége és gyakorlatiassága, eltapossák. A magatartása ellen azonban „nem lehet kifogás.”[36] A Viharsarok című lapban számos névtelen írása jelent meg.[37] „A nyomdászok kéziratból szedték cikkeit – emlékezett vissza Cseres Tibor –, melyeket én szónyi javítás nélkül adtam le – tapasztalatból tudva már, hogy egyetlen hangsúlyában sem fog ellene szólni annak az általános napi és népi politikánk, amelyet a három párt együttesen folytatott és tanúsított.”[38]

Féja háború előtti és alatti tevékenységének megítélése kusza szövevény. Politika és etika, elvek, érdekek és sérelmek mozgatják. Szerepet játszanak emberi tényezők, Féja turbulens személyisége,[39] az újjáéledő népi-urbánus vita, Bajcsy-Zsilinszky és az Áchim-ügy. Esetenként Féja személye csak ütközőpont politikusok rivalizálásában?[40] Mégis viszonylag egyszerűek és jól kirajzolódnak a meghatározó motívumok. A szakirodalom – a népi írók vonatkozásában általánosságban – ezt fel is tárta.[41] A nagypolitika szintjén a Szociáldemokrata és a Polgári Radikális Párt, még tágabban az urbánus baloldal, jelentős részben a Kisgazdapárt (főként Bajcsy-Zsilinszky Endre volt hívei) az elmarasztalást, kirekesztést szorgalmazták, a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt a hallgatólagos beilleszkedést, együttműködést.

Végső soron három erős szándék határozta meg Féja sorsát: az urbánus baloldal kérlelhetetlen humanizmusa, a kommunista párt politikai voluntarizmusa és  a Viharsarok népének, új vezetőinek megilletődött befogadó-együttműködő készsége.

Kérlelhetetlen humanizmusnak nevezem a jogaiban, majd létében is veszélyeztetett, holokauszt-túlélő magyarok eltökéltségét, hogy a háború után, ami megmarad, az „fertőzettől mentesen maradjon.”[42]

A Szép Szó szerkesztői 1937 tavaszán és őszén, a Viharsarok lefoglalásakor, illetve a per idején szolidaritásukról biztosították Féját,[43] aki a népiek közül a legközelebb került az urbánusokhoz – és ugyancsak ő volt az, akit ugyanez a kör egy év múlva „feljelentett” „a jövő nemzedéknek, a leendő oknyomozóknak és olvasóknak, a történelem hatalmas restanciával terhelt ítélőszéke előtt.”[44]

A „feljelentés” oka a Fejtő-Fischl ügy, egy névtelen jegyzet a Kelet Népe 1938. decemberi számában. Fejtő Ferenc – aki néhány hónappal korábban Franciaországba emigrált – a Budapesttől Párizsig című memoárjában így emlékezett az esetre: „Meglepett a népiesek új orgánumában, a Kelet Népé-ben megjelent rosszindulatú támadás: a cikkíró utalt zsidó származásomra, és megbélyegezte »dezertálásomat«, és »gyávaságomat«. Szökésemmel, nemde, bebizonyítottam, hogy semmi sem köt a magyar kulturális élethez… Ilyen körülmények között – folytatta – meghökkentő, hogy a szocdem sajtó továbbra is közli az írásaimat. Az ilyen embereknek – szerinte – el kell tűnniük a magyar életből, és minden becsületes magyar embernek el kell fordulni tőlünk. Ezt a támadást nem holmi nácik közölték, hanem egy olyan szerkesztőség, amelyet az egyik legismertebb népi író, Féja Géza vezetett. Ez a denunciáló írás annál inkább megdöbbentett, mivel Féjával, akivel annak idején Hatvanyéknál találkoztam, szívélyes kapcsolatban voltam, és kevéssel távozásom előtt dicsérő cikket írtam a paraszti nyomorúságot tárgyaló, Viharsarok című könyvéről; amikor a bíróság Féját elítélte a könyvért, a Szép Szó hasábjain tiltakoztam az ítélet ellen s biztosítottam őt szolidaritásunkról.”[45]

A Kelet Népe cikkére Gáspár Zoltán, Ignotus Pál és Remenyik Zsigmond válaszolt:  „Igen, följelentjük a kortársaknak, Magyarországon belül és kívül tartózkodó magyaroknak, a demokrácia híveinek és hívőinek, s mert minél szorongatóbb a pillanat, annál messzebbre kell néznünk: a jövő nemzedéknek, a leendő oknyomozóknak és olvasóknak, a történelem hatalmas restanciával terhelt ítélőszéke előtt is följelentjük a csalárdságot, kétértelműséget és nemtelenséget, mely egy szomorú időben a lelkeket és papirosokat ennyire megfertőzhette. Mi lesz a sorsunk a közeli jövőben, mely a mi eszméinkhez hű embernek minden eddiginél súlyosabb és kockázatosabb megpróbáltatást tartogat? Mennyi marad fizikai valónkból s mennyi emlékünkből? Nem tudjuk. De akarjuk, hogy ami megmarad, az ettől a fertőzettől mentesen maradjon.”[46]

A Szép Szó nem firtatta, hogy ki a névtelen írás szerzője. A „csalárdság, kétértelműség és nemtelenség” vétkét – egyébként ilyenkor szokásos módon – a felelős szerkesztő, Féja nyakába varrták. Két megjegyzés kívánkozik ehhez. A Kelet Népét Szabó Pállal együtt jegyezték, Féja társszerkesztő, Ignotusék mégis egyedül. őt gyanították szerzőnek.[47] Feltevésüket nem zárhatjuk ki. Féja indulatai olykor elszabadultak, cikkei „épp úgy táplálkozhattak egy momentán elolvasott újságcikkből, egy könyvből, mint abból a véletlenből, hogy valakivel találkozott az utcán és vitába keveredtek, amivel kapcsolatos legszemélyesebb nézeteit Féja mindig cikkekben akarta megírni.”[48] A Kelet Népe „fischlező” írása egy budapesti folyóiratban, illetve „jelentéktelen külföldi folyóiratokban” „a magyar népi arcvonal íróiról” megjelent „durva és hazugságtól hemzsegő” Fejtő-támadásokra hivatkozik, ez dühíthette fel a lobbanékony névtelen cikkírót. Csakhogy 1938. szeptember-november között hirtelen felindulást kiváltó cikket Fejtőtől sem a Szép Szóban, sem a Népszavában nem találtam, s azt sem tudjuk, mely külföldi folyóiratokban jelenhettek meg a népieket támadó cikkek. Okot adhatott volna Fejtő igaztalan és sértő Illyés-pamfletje,[49] de az fél évvel korábban jelent meg, az Illyéshez fűződő viszonyát ismerve, és az eltelt idő miatt aligha ez bőszíthette fel Féját. Lehet, hogy mégsem ő a szerző?

A „kérlelhetetlen humanizmus” első ízben a Fejtő-Fischl jegyzet miatt hívta tetemre Féját. A ’40-es években írt cikkei (főként Stefan Zweig „nekrológja” és az ún. Negresco[50]) miatt 1945 után kiközösítése végleges, úgy tűnik, örökletes és hatályos mindmáig.

A magyarságukból kirekesztett magyarokat „törvényes-törvénytelenség” fosztotta meg a jogaiktól, idegen hatalom kezére jutottak, családjuk „füstbe ment.”[51] A gettó, ha lázadásról álmodott, miről? Kitörni a városba – „nem a közműveket elfoglalni, nem a kaszárnyákat bevenni – csak, amihez a legteljesebb jogunk van, hazamenni és lefeküdni a saját ágyunkba, bebújni a saját paplanunk alá, amely tegnap még törvényes polgári pajzsunk volt.”[52]

A holokauszt-túlélőkben volt harag, indulat, bosszú (is). Kérdés: arányba lehet állítani ezek mértékét a természetjog, a Tízparancsolatot mérhetetlen megtiprásával? És volt „érett és tűnődő kevésszavú alázat” is, sine ira. Remény a messzefénylő szabad jövőre. De csak remény, mert az idő nem hozta meg az értékek egyezségét sem a kánonban, sem az irodalmi életben.

Döntő a szerepe Féja történetében a kommunista párt voluntarizmusának. A párt legfelső vezetése és ideológusai (Rákosi Mátyás, Révai József, Lukács György, Horváth Márton) taktikából számoltak a népiekkel, Féjával is.[53] Úgy vélték, a mozgalom felhasználható a saját szellemi-politikai szektájuk igazolására, céljaik leplezésére. Szükségük volt szociális nézeteikre, még inkább híveikre. A hatalom megszerzéséhez tömegtámogatást akartak szerezni.

A kommunista párt központja – Rákosi Mátyás öccse, Bíró Zoltán, aki 1945 decemberében Békéscsabán járt, személyesen is – azt tanácsolta a megyei szervezetnek, hogy dolgoztassák a kultúrmunkában Féját, de kifelé ne mutassák a kapcsolatot, majd előkészítik ügye végső rendezését: legitimálását.[54] A suba alatti együttműködésre koalíciós partnerük miatt kényszerültek.

A kommunista párt helyi szervezete szintén számolt Féjával, ám egészen más indítékból, mint a központ. A jó képességű, jellemzően autodidakta vezetők őszintén, kissé megilletődötten fogadták az országos hírű, közéjük csöppent (száműzött) írót. A megye művelődésére nézve hasznosnak, személyüket illetően dekórumnak tekintették. A megilletődött vidék befogadó készsége szélárnyék Féja számára. „Munkájának eddigi eredménye igen nagyra értékelendő. Békéscsabán a diákság nagy részét be tudta vonni a rendszeres oktatási munkába, ami itt eddig senkinek sem sikerült. De nem pihent meg az elért kezdeti eredményeken. Anyagi nyomora, hiányos táplálkozása ellenére fáradhatatlanul dolgozik az ifjúság felrázásán és demokratikus művelésén könyöradománnyal egyenlő ellenszolgáltatásért.”[55]

Cseres Tibor, a szemtanú, évtizedek távolából úgy látta, hogy Féja, „ha az ízek keserűbb felét kitörölte szájából az idő múlása, talán legmelegebb sikereit ezekben az években lelte meg. Mert ki állt ott mellette? Serdülő fia (akiről le nem vette apai gondviselő szemét) s testközelben az egész város, talán az egész megye népe, amelytől nem várt semmit, s amely nem tudott mit kezdeni vele azonkívül, hogy ámulva hallgatta.”[56]

Féja helyi legenda, országos hírű ember, aki ott jár-kel az utcákon, „hónapokig nem tudtak betelni vele, akik felismerték.”[57] Békéscsaba köz- és társasági életében forog, népszerű. Vendégül látták, „adták házról házra, alig maradt estéje üresen, versengtek az értelmiségi háziasszonyok, hogy őt megvendégelhessék, s utána éjfélig-hajnalig hallgathassák tanításait, kinyilatkozásait s történeteit.”[58] „Gyuska Jánosnál voltam vacsorán, a kommunista párt megyei titkáránál. […] A kultúr-ügyeket Vizsnyiczay intézi, cipész volt, öröm vele dolgozni. Megértő, jóindulatú és fáradhatatlan. Ő is meghívott a múltkor.”[59] Karácsony első ünnepét nála tölti fiával együtt ebéden – vacsorán. Szilveszterre Ligeti László, a politikai rendőrség megyei vezetője hívta meg.[60] Ezek a vendégségek a házigazdák többségének autodidakta önképzési alkalmak is. A színesen mesélő vendég szép, igaz ismeretekkel és érdekes anekdotákkal, zaftos pletykákkal viszonozta a traktát.

Féja 1945 utáni helyzete ellentmondásosságát jelzi, hogy a helyi baloldali, kommunista és szociáldemokrata vezetők olykor saját országos központjukkal szemben is kiálltak mellette, emberségessé szelídítették az ellene indított eljárást, sőt állítólag még egy önbíráskodó kivégzési szándéktól is megóvták. Elvi alapon és meggyőződésből védték azt az írót, aki az 1930-as évektől szószólója volt ügyüknek. Megmutatkozik ebben az átlátható és így vállalható emberi viszonyok jelentősége, a helybeliség szerepe. Védelmet nyújtottak, mert tudták, hogy Féja cikkeiben lépten-nyomon a társadalmi átalakulás, a változás és előrejutás távlatait kutatta.

A helyi hatalomnak arca is van. És sorsa.

Az első, akivel Féja kényszerűen találkozik, a Békésen őt kihallgató Ligeti (Lerner) László (1911-1991). Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása után, 1944 decemberétől vett részt a rendőrség vidéki egységeinek szervezésében, majd 1945 tavaszától 1946 márciusában történt elbocsátásáig őrnagyi rangban a Békés megyei rendőrség politikai osztályát vezette.[61] Zsidó ember, holokauszt túlélő. Lőcsei (Lerner) Pál (1922–2007) újságíró, szociológus, ’56-os forradalmár bátyja.[62] Olvasta és becsüli a népi írókat. Amikor Németh László kihallgatására kerül sor, váratlan fordulat következik: a beharangozott „német” írót Ligeti azonnal felismeri, bocsánatot kér tőle, hogy a többiek közé a falhoz állította. „Kijött az asztal mögül, széket húzott oda, nekem is, magának is.” A vallatás – Németh szavaival – tȇte-à-tȇte[63] diskurzussá alakult. Ligeti elmondta, hogy „Féját is rettenetesen sajnálja, tehetséges ember, de kénytelen őt őrizetbe venni.”[64] A felbujtás alaptalanságát tisztázva Ligeti László a szovjeteket informáló miatt köteles Féját Békéscsabára előállítani, és a politikai rendőrség központi szerveinek az állásfoglalását kérni. „Ott a rendőrség egyik hivatali szobájában biztosított civilizált éjjeli szállást és vendéglői kosztot” Féja számára.[65]

Láttuk, Ligeti Féjával együtt szilveszterezik, közeli viszonyba kerülnek.  Féja Endre így ír erről: „kölcsönös rokonszenven alapuló barátság jött létre közöttük. Apám megismerte Ligeti László családjának tragikus sorsát: 62 éves édesapja, Lerner Sámuel, öngyilkos lett a deportálása előtt; 62 éves édesanyja, 28 éves felesége és 8 éves kislánya Auschwitzban pusztult el. Ekkor és ennek hatására írta az alábbi sírverset, amely Lerner Sámuelnek, a Farkasréti zsidó temetőben felállított fekete gránit síremlékén olvasható: „Zord időket éltünk, az erőszak / gyilkos fegyvere aggot, gyermeket, / nem kímélt, és / már feledni kezdtük, / hogy erre járt a szeretet. //  A hősi szív elvadult napokban / hangtalan viselt minden szenvedést, / letarolták lombját, koronáját, / és tépni kezdték nemes gyökerét. // Tudott áldozni, de elszakadni / a magyar földtől sohasem tudott; / meghozta inkább, mit ember hozhat, a legfőbb, legforróbb áldozatot: // oltárra vitte, ami megmaradt, / legdrágább kincsét, férfiéletét, / boldogabb utód, állj meg sírjánál, / hullass könnyet és példáját dicsérd!”[66]

Gyuska János (1911–1954) a kommunista párt megyei titkára.  Sorsképlete tragikus kortünet. Az 1945 utáni társadalmi vákuumjelenség sok közösséget megbontott. Tömegnyi szervezett munkást emeltek ki káderként és szórtak szét az országban, ahol gyökértelenek, így a proletárdiktatúra vak eszközei, sok esetben

 

[1] Lélekben társak i. m. Féja Endre Előszó.  7-8.old.

[2] Féja Géza egyedül nevelte serdülő kisfiát.

[3] Püski Sándor személyes közlése. 1980. június 10-én, Budapesten, a Ráday utcai lakásán készült magnetofon felvétel.

[4] 1945. május 23-tól jelent meg. Eleinte – névtelenül – Féja is publikálhatott benne. A felelős kiadó az MKP megyei titkára, Gyuska János volt, felelős szerkesztője 1946. október 5-ig Cseres Tibor.

[5] Dr. Lakatos István Németh László életrajzi kronológia 1901–1948. Argumentum, 1997., 259. old A viszontagságokról Féja Supka Magdolnának 1945. március 18-án levélben számolt be. Lélekben társak i. m. 138. old.

[6] „6 nap alatt megírtam egy 60-70 nyomtatott lapnyi könyvecskét Szabó Dezsőről. A megkezdett könyvet – gyermekoromról – is befejezem, megírom a Kossuth-könyv utolsó fejezetét, átdolgozom a Dózsát, s az Áchimról szóló munkámba is belefogok, ha Isten és a történelem másként nem döntenek.” Lélekben társak i. m., 138. 1945. március 18.

[7] Németh László Homályból homályba. i. m.  II. kötet, 10-12.

[8] Uo. Németh László visszaemlékezése és Féja Géza Püski Sándornak 1945. május 22-én írt levele alapján azonosítható az informátor, aki a szovjet őrnagynak Féját Németországból zöld ingben hazatérő nyilasként feljelentette. „Valóság: Németországban sohasem voltam.” – fűzte hozzá Féja. Féja Géza levelezése. Válogatta, összeállította Féja Endre, Nap Kiadó, 2003. 178. old.

[9] „Fogva tartása kb. egy hétig tartott.” Féja Géza Csabai nappalok és éjszakák. Napló- és levélrészletek, Válogatta és összeállította Féja Endre, Békés Megyei Könyvtár, 2001. 19. old. Féja Endre jegyzete. Uő. a könyv előszavában: „A békési rendőrségen történtekről apám később nem szívesen beszélt.” I. m. 5. old.

[10] Lélekben társak i. m., 140. old. 1945. április 18.

[11] Révai intézkedésére E. Kovács Kálmán kérésére került sor. E. [Epres] Kovács Kálmán (1912–2001) költő, főiskolai tanár, Féja híve.  A Viharsarokban (Orosházán) született. Korábban parasztpárti, 1945-ben instruktor a Magyar Kommunista Párt központjában. Az MKP instruktoraként éppen Békés megyében járt: „hallottam, hogy letartóztatták. Szóltam az érdekében s így engedték szabadon.” E. Kovács Kálmán visszaemlékezését Balogh Ferenc békéscsabai könyvtáros bocsátotta rendelkezésemre az 1980-as években.

Lerner Pált jelentése szerint „Féja Géza 1945 áprilisában került Békéscsabára mint a politikai rendőrség foglya. Révai elvtárs közbenjárására szabadon bocsátották.” L. Féja Géza és a Magyar Kommunista Párt, 1945–1946. Lerner Pál jelentése Féja Géza ügyében 1946. január 25.  Közreadja Feitl István. www.polhist.hu. Feitl nem azonosítja Lerner Pált (a békéscsabai városi agitációs-propaganda osztály ideiglenes vezetőjét) Lőcsei Pál (1922–2007) szociológus-újságíróval, ’56-os forradalmárral.

[12] 1949 szeptemberéig, budapesti egyetemi tanulmányai megkezdéséig fiával együtt, összesen 11 évig, írói szilenciumban. A forradalom alatt, 1956. november 1-jén tért vissza Budapestre. 

[13] Ezeket először Németh László felesége hozza. Lakatos, i. m. 260. old.

[14] Cseres Tibor A Viharsarok árnyékában. Elveszített és megőrzött képek. Magvető, 1978., 254. old.

[15] A kormány Kimutatás a háborús bűnösökről a fegyverszüneti egyezmény 14. pontjához címmel listákat készített és küldött el a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak. Féja neve a harmadik, 1945. március 29-én kelt 72 fős listán szerepelt. MOL, XX-1-a, 18. doboz XVIII.

[16] Lélekben társak i. m. 143. 1945. május 6.

[17] Supka Magdolnának írt levele szerint február végén, március elején szerzett tudomást a január 2-i tanúkihallgatásokról, nem hitte, hogy eljárás indul ellene.

[18] „egyre inkább befelé térek, ez egy nagy pozitívum: a belső élet fölényes vigasza.” Lélekben társak i. m. 197. old. 1945. december 21.

[19] Dér, i. m.

[20] Lélekben társak i. m. 141. old. 1945. április 18.

[21] Lélekben társak, i. m. 142. old. 1945. április 18.

[22] Lélekben társak, i. m. 146. old. 1945. május 17.

[23] Cseres kifejezése, Cseres, i. m. 256. old.

[24] L. többek között Darabos Pál Emlékezés Féja Gézára, Békéscsabára és az ifjúságra. Új Auróra, 1979. 1. sz. 27-33. old.

[25] Lélekben társak, i. m., 204-205. old. 1946. február 3.

[26] Lélekben társak, i. m. 199. old. 1945. karácsony este

[27] Dér, i. m. 9. old.

[28] Cseres, i. m. 255. old.

[29] Nagy Ferenc (1903 – 1979) későbbi miniszterelnök ekkor a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt és a Magyar Parasztszövetség elnöke. 1945. május 11. november 15. között újjáépítési miniszter.

[30] Lélekben társak, i. m. 183. old. 1945. old. november 10.

[31] Magyar parasztpártot! Válasz, 1936. 1. sz. 1-7. old.

[32] N. Pál József A népi írókról szóló állásfoglalás és történeti-ideológiai háttere. Válasz évkönyv. 1989/I. Szerk. Medvigy Endre. Veres Péter Társaság, Püski Kiadó 1989. 171. old.

[33] Magyar parasztpártot! Válasz, 1936. 1. sz. 6. old.

[34] Dér, i. m. 9. old.

[35] Lélekben társak i. m. 195. old. 1945. december 19.

[36] Féja Géza kifejezése. Egyik levelében Kossa Istvánra, a Szakszervezeti Tanács (Szaktanács) főtitkárára hivatkozik, aki úgy nyilatkozott, hogy a B/ listánál nem a múltat kell nézni, hanem azt, hogy az utóbbi évben ki milyen magatartást tanúsított. „Az enyém ellen ebből a szempontból ugyancsak nem lehet kifogás.” Lélekben társak, i. m. 222. old. 1946. március 19.

[37] Pl. 1945. november-decemberben nyolc folytatásos Áchim-pályaképe. Írt időszerű politikai kérdésről is, pl. a Parasztpárt jövőjéről: Nyugodtan és derűsen, Viharsarok, 1945. november 10.

[38] Cseres, i. m. 254. old.

[39] „Személyiségének volt […] egy kevésbé vonzó: szarkasztikus-pletykáló, vitriolosan gúnyolódó oldala is: feketenyelvűsége. […] Szarkasztikus természete, feketenyelvűsége bizonyára erősen közrejátszott abban, hogy a zseniális irodalmár és páratlan bátorsággal hadakozó, remek szociográfus, a Viharsarok kapudöntő írója »száműzetési« évei meghosszabbodtak Csabán, Tomijában.” Dér, i. m. 9. old.

[40] Pl. Gyuska megyei párttitkár és Szobek volt főispán között. Lélekben társak, i. m. 200. old. 1945. december 29.

[41] L. többek között Standeisky Éva A magyar kommunista párt irodalompolitikája, 1944-1948. Kossuth, 1987.

[42] Följelentés. Szép Szó 1938. II. kötet, december 247-252. old., az idézet 252. old.

[43] „Kedves Barátunk! Addig is, amíg alkalmunk lesz Veled személyesen beszélni, ezúton fogadd teljes együttérzésünk kifejezését. Könyved elkobzásával szemben, természetesen, a Szép Szóban is állást foglalunk. Baráti üdvözlettel Horváth Tibor, Ignotus Pál, József Attila, Fejtő Ferenc, Hatvani Bertalan.” Féja Géza levelezése, i. m., 81. old. 1937. április 9. A kötetben „beszélhetünk” helyett tévesen „beszélgetünk” olvasható. Az eredeti fénymásolata a birtokomban. Ősszel, a Viharsarok törvényszéki tárgyalásakor Ignotus Pozsonyból képeslapon üzent: „Addig is, míg személyesen beszélhetünk, sokszor ölel, s mindenben veled érez Ignotus Pál.” A képeslap aláírója – Remenyik Zsigmond, Győry Dezső, Bodnár István, Andreánszky István mellett – „szeretettel üdv. Fejtő Ferenc.” Pozsony, 1937. október 15-i keltezéssel. Féja Géza levelezése, i. m. 86. old.

[44] Följelentés, i. m. 251-252. old.

[45] Fejtő Ferenc Budapesttől Párizsig. Emlékeim. Ford. Balabán Ferenc. Magvető, 1990., 215-216. old.

[46] Följelentés, i. m. 251-252. old.

[47] A szerzőt a bibliográfiák nem azonosítják. Balogh Ferentz Féja Géza bibliográfia című összeállításában nem található (Békés Megyei Könyvtár, 1997, MEK). Varga Rózsa–Patyi Sándor A népi írók bibliográfiája (Akadémiai, 1972)  kötet névtelenül A mozgalom kialakulása, élete, programcikkek, viták fejezetbe vette fel.

[48] Dernői Kocsis László jellemezte így 1946. január 2-i tanúkihallgatásán.

[49] Gerson du Malheureux álnéven: Világnézeti poligámia avagy Felsülésem Illyepusztaival. Szép Szó, 1938. július 38-42. old.

[50] Öngyilkosság. Magyarország, 1942. február 24., illetve Razzia Mekkában, Esti Magyarország, 1942. május 20. 

[51] A holokauszt túlélők keserű eufemizmusa a halálra, hasonlóan a „balra ment” kifejezéssel.

[52] Zsolt Béla Kilenc koffer. Internet.

[53] Illyés Gyula 1945. május 9-én este Rákosival, Gerővel, Révaival  alkudozott: „sem Szabónak, sem Némethnek nem eshet baja, Tamásinak, Kodolányinak, Féjának sem (utóbbit ők mondták).” Illyés Gyula Naplójegyzetek 1929–1945. Válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte Illyés Gyuláné. Szépirodalmi 1986. 361. old.

[54] Lélekben társak, i. m., 200. old. 1945. december 29.

[55] Lerner Pál jelentése. L. Feitl, i. m.

[56] Cseres, i. m. 256. old.

[57] Uo. 255. old.

[58] Uo. 255. old.

[59] Lélekben társak, i. m. 150. old. 1945. június 1.

[60] Uo. 200. old. 1945. december 27., 29.

[61] Féja Géza Csabai nappalok és éjszakák, i. m. 19. old. Féja Endre jegyzete.

[62] Lerner Pál ekkor Békéscsabán a Magyar Kommunista Párt városi agit-prop. osztályának ideiglenes vezetője.

[63] Bizalmas, négyszemközti.

[64] Németh, Homályból homályba, i. m. 12. old.

[65] Féja Géza Csabai nappalok és éjszakák, i. m.  19 old. Féja Endre jegyzete.

[66] Féja Géza Csabai nappalok és éjszakák, i. m.  20. old. Féja Endre jegyzete.