Kriminalizálási kísérlet
1945–1949

 

1945 tavaszától, ahogy Budapest ostroma véget ért, komoly erők mozdultak meg Féja Géza kiiktatása érdekében. Köztük olyanok is, akik nemcsak az irodalmi életből, hanem a szabad emberek világából is kizárták volna. Népbírósági eljárást szorgalmaztak, azt kívánták, hogy börtönözzék be.

E. Kovács Kálmán[1] visszaemlékezése szerint „’45 tavaszán beválasztották Féját egy budai nemzeti bizottságba, de az egyik gyűlésen Várnai Zseni[2] kijelentette, hogy nem dolgozik együtt a nácik magyarországi szekértolójával. Erre Féja felállt és kiment, bár én vissza akartam tartani.” Supka Magdolna (szóbeli közlése) szerint az eset 1945 februárjában történhetett.

Nemcsak Várnai Zseni gondolta Budapesten, hogy Féja Géza háborús bűnös. Az alakuló írószervezetek ülésein, az ostrom után ébredező szellemi–művészeti életben többen is non possumust mondtak a személyére. Az indulatok a sajtóban és a nemzetgyűlésben is hangot kaptak. A szociáldemokraták, illetve a polgári radikálisok lapja, a Népszava és a Haladás szerint Féja Géza „Gömbös Gyula egykori kedvence,”[3] „félfasiszta,”[4] a „nácibarát »Magyarország« uszítóhangú cikkírója,”[5] „a letűnt fasiszta idők […] lelkiismeretlen bértollnoka.”[6] „Féja Géza [a Magyarországban] élte ki minden gyűlölködését, szadista ösztönét, embervadászó hajlamosságát. Nap-nap után írta szenvedélyes hangú cikkeit, denunciált, rágalmazott, ötleteket adott, hogy az üldözöttek ellen a kínszenvedéseket miképpen fokozzák. […] Féja Géza cikkei esténként százezrekben gyötrelmeket, kínzó sejtéseket váltottak ki. Köztudomású volt, amit ma Féja javasolt, holnap rendeletben tették kötelezővé és embertömegek számára következtek újabb megpróbáltatások.”[7] „A felszabadulás után tudomásunk szerint internálótáborba került, de titokzatos kezek közreműködése folytán kiszabadult”[8] – „ezt a megbocsátást és elfelejtést, ezt a magához ölelést és azonosítást tovább tűrni nem szabad és nem lehet;”[9] „fiatal demokráciánkat a […] Féják és Sinkák veszélyeztetik elsősorban. Mi tudjuk, mert saját bőrünkön tanultuk meg egyszer, vajon demokráciánk mikor fogja megtanulni?;”[10] „semmi szín alatt sem engedhetjük meg, hogy azok, akik […] minden Volksbund-tagnak dicsőségére válóan szolgálták a reakciót, most a demokrácia feledékenységére vagy nem tudni milyen kapcsolatukra építve előnyhöz jussanak. Ha a hazai svábságot megbüntetjük a hitlerizmussal való cimborálásért, akkor lehetetlen megjutalmaznunk Sinkát, Kodolányit vagy Féját, akik magyar létükre legalább olyan készséggel szolgálták a fasizmust, mint a Volksbundhoz csatlakozott sváb gazda.”[11]

 A szájpropaganda is megtette a hatását. Úton útfélen terjengett, hogy Féja Berlinbe járogatott, zöld ingben grasszált a pesti utcákon, az „éberebbek’’ látni véltek nyilas karszalagot rajta.

*

1945 januárjától megkezdődött a háborús és népellenes cselekmények elszámoltatása, amit nemzetközi kötelezettségek írtak elő. A formája az igazolóbizottsági, illetve népbírósági eljárás. Ezekhez kapcsolódott az úgynevezett könyvlista, a fasiszta, szovjetellenes és antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke.

A háborús és népellenes cselekmények számonkérése jogcímén a baloldali pártok előszeretettel bélyegezték reakciósnak, fasisztának, háborús bűnösnek politikai ellenfeleiket, a polgári demokratákat, a szovjetizálás bírálóit. A Horthy-korszak anatéma alá helyezését, szereplőinek félreállítását, az „elitváltást” szolgálta az ún. B-lista is.

Ma már gazdag, az internet révén könnyen elérhető a fenti eljárások irodalma. E fejezet Féja népbíróság elé állításának kísérletét mutatja be, mégis célszerű kitérni a kriminalizálás többi, rendszerszerű eszközére is.

Igazolási eljárás.[12] Az ideiglenes nemzeti kormány – „amíg a felállítandó népbíróságok minden népellenes cselekmény elkövetőjét és a háborús bűnösöket felelősségre vonják” – elrendelte a közalkalmazottak igazoló eljárását, „hogy az 1939. évi szeptember hó 1. napját követőleg tanúsított magatartása sértette-e a magyar nép érdekeit.”[13] Rövid ideig volt hatályban. A kormány újabb  rendelete  egyértelművé  tette,  hogy  az  eljárás  aktuális politikai célokat is szolgál. Az igazolóbizottságnak „szabad meggyőződés alapján” kellett megállapítania: az eljárás alá vont „alkalmas-e arra, hogy a demokratikus népi Magyarországban közszolgálatot teljesítsen.”[14] Ezt a funkcióját később a B-lista vette át.

A szabadúszó értelmiségiek, köztük az újságírók (tehát Féja Gézát érintő) igazolását az 1146/1945., és az ezt kiegészítő 3140/1945. ME. sz. rendelet írta elő. A tételes felsorolás nem említette az írókat, ez a magyarázata, hogy vita folyt az igazolásukról. A Szabad Nép 1945. május 13-i szerkesztőségi cikke „fából vaskarikának” nevezte, és bejelentette, hogy a Magyar Kommunista Párt „visszavonta képviselőjét az írói igazolóbizottságból. […] mert […] feleslegesnek” tartja. „Az írók »igazolását« nem lehet egy kaptafára húzni az állami- és magánalkalmazottak igazolásával. […] Pártok kiküldöttjeiből álló paritásos testület nem kompetens” a megítélésükben. Az aláíratlan szerkesztőségi cikk a koalíciós partnerek mellett saját tagságának is üzent: „Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy demokratikus pártokra a magyar irodalom és általában a magyar kultúra ügyei nem tartoznak. Tartoznak. De nem mindenkinek, akinek zsebében történetesen ott van a Magyar Kommunista Párt tagsági könyve, van joga és kompetenciája pártunk »nevében« fellépni nagy, általános horderejű kulturális kérdésekben.”[15]

Révai József két héttel későbbi vezércikke nem is leplezi, hogy taktikai fogásról van szó. A kommunista párt tömegbázisának növelése érdekében léptek ki az írói igazolások mögül. „Tudvalevő az is, hogy még pártértekezletünk előtt kezet nyújtottunk a magyar értelmiségnek, és hogy ennek az értékes rétegnek megnyugtatása és megbékélése érdekében komoly engedményeket tettünk: az írók, művészek, egyetemi tanárok igazoltatása ügyében engedtünk elvi álláspontunkból csak azért, hogy lehetőleg minden akadályt elhárítsunk az építő és alkotó nemzeti erők összefogása útjából.” A cikk folytatásában a kérlelhetetlen elvi szilárdságot hangsúlyozza: „azok az engedmények, melyeket pártunk az újjáépítés érdekében, a bizalmi légkör kialakítása kedvéért tett, nem azt jelentik, hogy most már amnesztiát adunk a reakciónak, behunyjuk szemünket a reakciót fedezők politikai mesterkedései előtt. Sőt, ellenkezőleg! A feledékenyeket emlékeztetjük a pártértekezletünkön egyhangúlag elfogadott határozat következő kitételére: »Az újjáépítési program megvalósításának egyik legfontosabb előfeltétele, hogy végre teljes erővel meginduljon a fasiszta és nyilas maradványok és a reakció elleni harc«...”[16]

Az igazolási eljárást a kékcédulás választások után, 1948. október 31-én szüntették meg.

Találunk ugyan utalásokat, hogy Féját eljárás alá vonták és nem igazolták,[17] s hogy ő maga is számolt az eljárással.[18]  Erre azonban sem íróként, sem újságíróként nem került sor. A Nemzeti Parasztpárt (a népi írók pártja) ugyanis pártközi egyeztetés révén elérte az írói igazolások leállítását. Ennek ellenére – egy feljelentés alapján[19] – a Magyar Újságírók Országos Szövetségéhez kiküldött igazolóbizottság olvashatatlan aláírással, bélyegző nélküli levélben felszólította Féja Gézát, hogy igazolásán 1946. május 3-án jelenjen meg. A Budapesti Nemzeti Bizottság emlékeztette a Szövetséget, hogy „1945 évi június hónapban tartott pártközi értekezleten a pártvezetők egyöntetűen megállapodtak abban, hogy F. G.-t kiemelik az igazolási eljárás alá vonandók közül,” így „Féja igazolási eljárásának lefolytatásáról egyszer s mindenkorra tekintsenek el.”[20] Erről a Budapesti Nemzeti Bizottság főtitkársága, Rosta László – a bizottság kommunista párti jegyzője – aláírásával 1946 májusában értesítette Féja Gézát.[21]

Bár a sajtó hangulatot keltett számos író ellen igazolási eljárás alá vonásuk és elmarasztalásuk érdekében (sőt, ezek tényét is híresztelték), de végül hivatalosnak tekinthető írói igazolásokra nem került sor.[22] Újságírói igazolását Féja maga is kerülte. „Az újságírói ügyem várhat, nincsen értelme kavarni, nem is szeretnék többé újságíró lenni.” – írta Supka Magdolnának 1945 szeptemberében.[23]

Fizetésemelése, illetve gyulai áttelepülése kapcsán, az állás elnyerése feltételeként Békés megyében 1945-ben többször felmerült ugyan Féja igazolása, azonban erre sem került sor.

Könyvlista (A fasiszta, szovjetellenes és antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke).[24]

Összeállításáról az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M. E. sz. alatt 1945. február 26-án rendelkezett. Az 1. §. előírta, hogy meg kell semmisíteni „a könyvnyomdák, könyvkiadó vállalatok, könyvkereskedők, köz- és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak, valamint magánszemélyek birtokában lévő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolat stb.), tekintet nélkül arra, hogy az magyar vagy más nyelven jelent meg.”

A rendelet végrehajtására Faust Imre (1897–1963) könyves szakember vezetésével létrehozták a Fasiszta Sajtótermékek Jegyzékét Összeállító Bizottságot, amely 1946 végéig működött.[25] A hivatalos listákat a Magyar Közlönyben, illetve a Magyar Miniszterelnökség Sajtóosztálya kiadásában A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek címen 1945–46 között négy önálló füzetben tették közzé. Körülbelül 4000 könyv, 260 periodika került indexre. A jegyzékre vett könyveket kivonták a forgalomból, közkönyvtárakból, és megsemmisítették. A lista alapján igazolási vagy népbírósági eljárást lehetett kezdeményezni,  megtámogatni.  A  jegyzék gyakran változott, fel- és lekerültek művek, helyreigazításokat és törléseket is tartalmazott. A Magyar Közlönyben 1945 júniusában közreadott első jegyzékben[26] Féja Géza nem szerepel. Felkerült viszont az 1945 augusztusában közzétett I. számú jegyzék 1946-ban megjelent 2. javított kiadásába a Magyar irodalomszemlélet[27] című brosúrája. A népügyészség a vádiratban bizonyítékként idéz majd belőle. Három kötetes irodalomtörténete, illetve annak 2. része – A felvilágosodástól a sötétedésig – viszont nem volt indexen, bár lehetett róla olvasni és hallani, maga Féja is úgy tudta.[28]

B-lista. Kormányprogramként Nagy Ferenc miniszterelnök jelentette be 1946. február 8-i bemutatkozó beszédében. A vesztes világháború után, a pénzügyi válság miatt csökkenteni kellett a közalkalmazotti, köztisztviselői réteg létszámát az államháztartás egyensúlya érdekében. A Budapesti Nemzeti Bizottság 1946. február 14-én felirattal fordult a kormányhoz, hogy a közigazgatási apparátus csökkentését „a demokratikus követelményeknek megfelelően a legsürgősebben hajtsa végre.”[29]

A Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. január 21-én alakult meg. Nemegyszer konfliktusba került a Debrecenben tartózkodó ideiglenes kormánnyal, mert annak jogkörét is gyakorolta, kettős hatalmat próbált kialakítani. Kállai Gyula a ’70-es években így „méltatta” a túlterjeszkedést: „A Budapesti Nemzeti Bizottság azonban –– összetételénél fogva a haladó forradalmi elveket [a Tanácsköztársaság hagyományait] képviselte és igyekezett a kormány intézkedéseit is ilyen szellemben befolyásolni. Az országos közigazgatási, sőt törvényhozási jellegű, hazánk forradalmi demokratikus átalakítására irányuló kezdeményezéseket többnyire a Budapesti Nemzeti Bizottság juttatta kifejezésre.”[30]

A kormány május 1-jén adta ki az 5000/1946. M. E. sz. rendeletet Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges egyes rendelkezések tárgyában. Május 19-én lépett hatályba, létrehozta a Közszolgálati Alkalmazottak Elbocsátására Szervezett Bizottságot. Az A-lista a megbízhatók, a B-lista az elbocsátandó személyek nevét tartalmazta. Az elbocsátottak kiválasztásának az irányelve azonban nemcsak a bürokrácia racionalizálása, a szakmaiság volt, hanem a hivatalnok politikai beállítottsága: tevőlegesen szolgálja vagy sem az ország „demokratikus szellemű” újjáalakítását. Az intézkedés elsősorban azokat sújtotta, akik a baloldali pártok szemszögéből reakciósok, politikailag megbízhatatlanok voltak – ekkor már a koalíciós partner kisgazdapárt tagjai is. A B-lista folyamatos fenyegetés és fegyelmezési eszköz az állami alkalmazottak számára a kommunista párt kezében. A B-listásoktól megvonhatták a választói jogot is. A Közszolgálati Alkalmazottak Elbocsátására Szervezett Bizottság az egypárti diktatúra megvalósításáig, 1949. március 26-ig működött.

A Budapesti Nemzeti Bizottság mozgósítására a rendelet kiadását jóval megelőzően országszerte elkezdődtek a bélistázásnak. Féja 1946. március közepén értesült róla, hogy érintett lehet, mint könyvtáros.[31] Végül is nem került B-listára.  Talán a már megindult népbírósági eljárás tette okafogyottá? Talán pártfogókra talált? „A komm. párt vezetőségi ülésén elhatározták, hogy levesznek a B/ listáról. Leghatározottabban két zsidó ember állott ki mellettem: Lakatos József és Spitz József.” – írta egyik levelében.[32]

Népbírósági eljárás A népbíróság háborús és népellenes bűnök szankcionálására szervezett természetjogon alapuló rendkívüli különbíróság volt. Hat, jogilag képzetlen, gyakran iskolázatlan szavazóbíró laikus bíróságként (esküdtszék) ítélkezett 1945. febr. 5. – 1949. nov. 12. között. A 81/1945. ME sz. rendelet hozta létre Debrecenben 1945 januárjában. Törvényerőre – három további[33] módosító, kiegészítő kormányrendelettel együtt – az 1945. VII. törvény emelte.

Féja ellen a pesti népügyészség népellenes bűntett gyanúja miatt eljárást indított. A hírt a Világosság 1946-ban tényként közölte: „Készül a vádirat Féja Géza ellen. Féja Géza, a jobboldali politikához csatlakozott falukutató író ügyében dr Aczél Endre népügyész a közeli napokban elkészíti a vádiratot.”[34] Valójában dr. Aczél Endre népügyész a vádiratot csak 1947. november 4-én nyújtotta be ellene. Féja Géza az 1960-as években így emlékezett vissza az esetre: „1946 júniusában jelent meg a Kis Újságban [a Világosságban], hogy Aczél népügyész – nem tévesztendő össze Aczél Györggyel – elkészítette ellenem a vádiratot, megnevezték a tanácselnököt, kinek tanácsa tárgyalja majd az ügyet, s legalább 9 évet kapok. Előre tudták, vagy így tervezték volna. A támadás fő mozgatója Katona Jenő volt, egykori római kispap, »kisgazda« újságíró, a Kis Újság szerkesztője.  A cikk megjelent, s a közvetlen utána következő napok egyikének reggelén – még 8 óra előtt – gépkocsi állott meg lakásom előtt. Erdei Ferenc szállt ki, kb. hajnali 2-3 óra között indulhatott, mert már megjárta a gyulai népügyészséget, azt hitte, hogy a cikk nyomán letartóztattak, és követelt. Ott szabadkoztak, hogy nem vagyok, nem is voltam letartóztatva. »Hát akkor a csabai lakására megyek – válaszolta E. F. –, de ajánlom, hogy F. G.-t otthon találjam, mert nagyon megjárják.« »Egészen bizonyos, hogy otthon találja« – hangzott a válasz. Erdei Feri ezután megnyugtatott: a hír »kacsa«, a lap találta ki. Midőn a tanácselnök olvasta az újságban, hogy néki adják ügyemet, azonnal az Igazságügy Minisztériumba ment, és közölte: inkább lemond, de nem vállal ügyet ellenem. Megnyugtatták: szó sincsen ellenem indítandó eljárásról. Az egészet valaki vagy valakik biztatására Aczél ügyész koholta, s ezért állítólag büntető áthelyezést, a lap pedig fegyelmi megrovást kapott. […] Erdei azt is közölte, hogy Rákosi Mátyás ugyancsak felháborodott, midőn a cikket olvasta. Felhívta Erdeit: »Mi ez? Azonnal leállítani az ügyet!« 1948-ban Katona Jenőék újra kezdték. A Nemzeti Parasztpárt aktivizálni akart; lapjába, a Szabad Szóba írandó cikkekről volt szó: Katonáék megneszelték, s úgy vélték, most eredményesebb lesz támadásuk. Csalódtak.”[35]

Ügye három évig húzódott. Dr. Ferencz Tibor, a népügyészség vezetője 1948. január 21-én Féja iratait hivatalos használatra visszakérte a Népbíróság elnökétől.[36] 1948. december 24-én a Budapesti Népügyészség a vádat ejtette, 1949. február 9-i kelettel a Budapesti Népbíróság végzést hozott a bűnvádi eljárás beszüntetéséről.

*

Féja Géza népbírósági ügyének elsődleges forrása: HU BFL - XXV.2.b - 2454 – 1946 Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. Budapesti Népügyészség iratai. Büntető iratok ide egyesítve: 4894/1946.

Emellett számos másodlagos forrást találunk az író hagyatékában, kortársak visszaemlékezéseiben, újságcikkekben. A legjelentősebb Supka Magdolna és Féja Géza levelezése.[37] A Békésre érkezés és az eljárás megszüntetése közötti időből (1945. március – 1949. január) másfélszáznál több (zömmel Féjától származó) levél maradt fenn. A forrásértékük rendkívüli. Őszinték, feltárulkozók. Baráti kezek hozzák-viszik, kerülik a postát. Nincsenek „kikacsintások” az új hatalomra. Ugyanakkor az értesülések java hallomás, gyakran ellentmondóak. Ellenőrzésre szorul(ná)nak. A kutatás ilyen részletekkel nem bíbelődhet, talán nincs is értelme, mi több: lehetetlen. Ma már eldönthetetlen, hogy a fővárosi vagy a vidéki – egyként az MKP befolyása alatt álló, de egymással (az egyesítésükig) rivalizáló – főkapitányság „piszkálta-e”[38] Féja ügyét? Egyáltalán a politikai rendőrség volt-e a mozgató, vagy ellenkezőleg, inkább fékezte az eljárást?

Három fontos forrást nem sikerült fellelnem. Az egyik Féja Géza hosszú[39] „életvallomása” a második világháború előtti és alatti tevékenységéről, amelyet Péter Gábor felszólítására írt 1945 szeptemberében. A gépirat indigóval készült, s egy példányt Supka Magdolnának (volt feleségének) adott át. A tartalmára Féja Géza 1946. március 23-i[40] kihallgatási jegyzőkönyvéből következtethetünk, ebben 12 pontban összefoglalta életvallomását.

A másik elveszett vagy lappangó forrás Féja Gézának egy szintén hosszabb feljegyzése 1945. december végén. „Írtam Révai Józsefnek, leírtam a gyulai esetet.”[41] „[…] mértéktartóan írtam, vázoltam szerepem, okait, indokait, munkám pártok feletti mivoltát, s azt is, hogy ha kívánják, egészen félre állok.”[42] Nem tudjuk, Révai szólította-e fel a számadásra, Féja maga érezte szükségét, esetleg helyi mentorai, pl. Gyuska János javasolta? Nem  mellesleg  a  beszámolót  Gyuska  maga  vitte fel Révainak. A dolog előzménye: a gyulai Nemzeti Bizottság egyhangú határozattal meghívta Féját könyvtár- és múzeumőrnek. Erről kellett magyarázkodnia, vagy arról, hogy egyre „láthatóbb” szereplője Békés megye kulturális életének?

A harmadik kallódó forrás egy nyilatkozat, amelyet Erdei Ferenc kért tőle 1948-ban: „hajlandó volnál-e valamiféle egyenes és félre nem érthető deklarációt tenni, amelyben a mi ízlésünk határai között az is benne foglaltatnék, hogy egynémely korábbi cselekedeted revízió alá veszed.” Féja írt egy nyilatkozatot, de ez, a megjegyzése szerint: „nem volt elég.”[43]

*

Féja Géza népbírósági ügyét 1987-ben ismertem meg a Szent István Bazilika alagsorában, Budapest Főváros Levéltára gyűjteményében. Tételesen az alábbi iratokat tanulmányoztam:[44]

1. 1946. január 2. A Magyar Államrendőrség budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya tanúvallomási jegyzőkönyvei Féja Géza gyanúsított elleni bűnügyben. Tanúvallomást tevő kihallgatottak: Dernői Kocsis László, Stella Adorján, Fodor József, Boross Elemér és Horváth János.

2. 1946. január 16. A Politikai Rendészeti Osztály jelentése Féja Géza népellenes bűntett ügyében lefolytatott nyomozásáról, majd

3. 1946. február 14. újabb jelentés a pótnyomozásról.

4. 1946. február 19. (érkeztetési dátum) Nyomtatvány: a Politikai Rendészeti Osztály a bizalmas feljelentés alapján népellenes bűntett miatt Féja Géza ellen indított nyomozás ügyét átadta a Budapesti Népügyészségnek. (Az eljárás ügyészi szakba lép.)

5. 1946. február 20-i érkezési pecséttel a politikai rendőrségtől egy publikációs lista és egy idézet-jegyzék a Budapesti Népügyészséghez.

6. 1946. március 7. Azonosítatlan miniszteri biztos véleménye a Népfőügyészségnek Féja Géza ügye címmel. Aláírás nélküli gépiratmásolat, 8 oldal.

7. 1946. április 5.[45] Féja Géza kihallgatása a békéscsabai rendőrkapitányság Politikai Rendészeti Osztályán.

8. 1946. április 11. (érkeztetés) ifj. dr. Fóris Lajos ügyvéd datálatlan feljelentése a Budapesti Népügyészséghez Féja Géza újságíró, békéscsabai lakos ellen népellenes magatartás miatt.

9. 1946. április 27. Major [Róbert] miniszteri tanácsos négy oldalas gépírásos feljegyzése Féja Géza ügyéről a Népügyészségnek és a Népfőügyészségnek.

10. 1946. május 8. A Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának átirata a Népügyészségnek: február 17-én már megküldték a Féja Géza ellen indított nyomozás ügyiratait.

11. 1946. május 21. Major [Róbert] miniszteri tanácsos megküldi átiratait a Népfőügyészségnek Féja Géza ügyében.

12. 1946. június 6. A Budapesti Népügyészség kivonata a terhelt politikai természetű irodalmi működéséből a népellenes bűncselekmény elkövetésével gyanúsított Féja Géza bűnügyében.

13. 1947. január 10-i kelettel dr. Aczél Endre népügyész aláírásával az 1946. június 6-án kelt kivonatolás kiegészítése.

14. 1947. november 4. Dr. Aczél Endre népügyész benyújtja a Vádiratot.

15. 1948. január 21. Dr. Ferencz Tibor, a népügyészség vezetője Féja Géza iratait hivatalos használatra visszakéri a Népbíróság elnökétől.

16. 1948. december 24. A Budapesti Népügyészség a vádat ejti.

17. 1949. február 9. A Budapesti Népbíróság végzése a bűnvádi eljárás beszüntetéséről.

*

A Féja Géza elleni eljárás kezdete homályba vész. Nem a politikai rendőrség indította, hanem – az akták közül hiányzó – bizalmas feljelentés népellenes bűntett miatt, feltehetően már 1945 tavaszán.[46] Ekkor kezdtek hírek terjengeni Féja listázásáról.

Az ügy kényes. Ezt hangsúlyozta később mindkét miniszteri tanácsos szakvéleménye.  A Politikai Rendőrség kesztyűs kézzel nyúl hozzá. Féja álcázott előállítására és kihallgatására 1945. augusztus utolsó napjaiban került sor: az Andrássy út 60.-ban „találkozott” Péter Gáborral. Gáti Emil, a békés megyei politikai rendőrség helyettes vezetője kísérte fel (vélhetően „utastársként”, civilben), szabadon mozoghatott, volt felesége családjánál  töltött  néhány  szép  napot,  ott  is  szállt  meg.[47] Találkozott Erdei Ferenccel, akinek hazatérve beszámolt a történtekről: „A minap Tőled elmentem [kiemelés Z. Z.] Péter Gábor főtanácsos úrhoz, aki ezeket mondotta: 1.) Nem tudott a dologról [Féja háborús bűnösök listájára vételéről] és helyteleníti. 2.) Vannak írói múltamban olyan momentumok, melyek ellentétben állanak a mai demokratikus rendszerrel, de tekinteni kell az érdemeimre is. 3.) Ezek alapján arra kér, hogy állítsam képességeimet a magyar demokrácia szolgálatába. Felszólított, hogy írjam meg önéletrajzom, és küldjem el.”[48] Hazatérve elkészítette életvallomását, és 1945. szeptember 12-én ajánlott levélben elküldte Péter Gábor vezérőrnagynak. „Ez a jelentés egész írói és hírlapírói működésemre kiterjed.”

Képzeljük el Péter Gábor arcát, amikor a tanulmányszerű, hosszú vallomást olvassa. Rövid, minden felé lobogtatható bűnbánó és törleszkedő szöveget várt. Féja nem bűnbánó, és nem felajánlkozó. Két pontban mutat halvány megbánást: a megszálló szovjeteket érintő kérdésben: „Oroszország igazi arcát s jelentőségét, megvallom, nem láttam tisztán.”, és abban, hogy bizonyos mértékben közeledett „a középosztály lelkiségéhez.”

Féja Pestről úgy tért vissza Békéscsabára, abban a hitben írta meg és postázta életvallomását, hogy ügye ezzel lezárult.  Ugyanazon a napon, amikor levélben beszámolt Erdei Ferencnek Péter Gáborral való „találkozásáról”, Ligeti Lászlótól – aki ekkor már a megyei politikai rendőrség vezetője – megtudja, hogy a vidéki főkapitányság újabb elővezetési parancsot küldött, és ő ezt kötelességszerűen továbbítja a békéscsabai politikai rendőrségnek.[49] Miről van szó? A parancsot kiadó szerv vezetője még nem tudott arról, hogy az ügy elintéződött? Vagy újabb akció? Egy hónap múlva Féja Gáti Emiltől megtudta, hogy Ligeti László az ügy tisztázása érdekében Pestre utazott, és a vidéki főkapitányságon ismét azt az utasítást kapta, hogy Féját elő kell állítani Budapestre. Gáti megerősítette: a náluk lévő listán háborús bűnösként szerepel, számítson a fölszállítására.[50] Ismereteim szerint erre sem ekkor, sem később nem került sor.[51]

 1945 decemberében a békés megyeiek még biztatást kaptak Féja foglalkoztatására, többek közt Rákosi Mátyás öccsétől,[52] aki a megyében járt, és kilátásba helyezte legitimálását, ügyének végső rendezését. 1946. január 2-án viszont Budapesten tanúkihallgatásokra került sor Féja Géza népellenes bűnügyében.

Miért indult el mégis az eljárás? Féját nem vették le a kormány 1945 márciusában összeállított listájáról, ügyét azonban eddig nem aktivizálták, altatták. Féja életvallomása nem volt kielégítő a politikai rendőrség, Péter Gábor, de a felső kommunista vezetés számára sem, hiányolták múltja megtagadását. Révai József a Marxizmus és népiesség című könyve második kiadásához[53] írt előszóban mintegy „visszavonta” az eredeti szöveg méltatásait. Féját ekkor már renegátnak, „guvernamentális” tollforgatónak nevezte. A legfőbb ok azonban az alvó ügy felébresztésére Féja fokozódó aktivitása, 1945 őszi-téli megpendülése volt. A szerepe egyre nőtt az ifjúság, illetve a felnőttek szellemi irányításában és nevelésében, emiatt záporoztak a sajtótámadások. Az eljárás megindításával, a feje fölött fenyegető Damoklész karddal elkötelezettségre akarták kényszeríteni, egyúttal nyugtatni a koalíciós partnereket és az urbánus baloldalt, amelyet egyre inkább szintén ellenségnek tekintettek.

Az 1945-ös bizalmas feljelentés és a listára vétel után csak ekkor, háromnegyed év múlva indult meg a nyomozás Féja Géza ellen. Az eljárás első levéltári irata az 1946. január 2-án felvett öt tanúvallomási jegyzőkönyv a Magyar Államrendőrség budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztályán.

A gyanú alá vont cselekmény Féja publicisztikája, így a tanúvallomások jelentősége korlátozott. Mindössze öt fő – Dernői Kocsis László, Stella Adorján, Fodor József, Boross Elemér, Horváth János – kihallgatására került sor.[54] Egy kivétellel Féja személyes ismerősei, ketten munkahelyi kapcsolatban álltak vele, hárman írók. Vallásuk szerint két katolikus, két izraelita és egy evangélikus. Mindannyian elfogulatlannak mondták magukat, ami két tanú – Boross Elemér és Fodor József – esetében kétséges. Boross azt állította, hogy a munkatáborban a parancsnoka a keret előtt – a zsidók jogainak és életlehetőségeinek korlátozását igazolva – mindig felolvastatta Féja cikkeit. „Határozottan emlékszem, hogy ezek a cikkek mindig kevesellték az addigi rendelkezéseket, szélsőségesebb és túlzóbb erőszakot követeltek” „Egyik cikkének a felolvasása után másnap, erre világosan emlékszem, légitámadást kaptunk, a keret még az óvóhelyre sem engedte le az embereket, kitereltek bennünket az udvarra és több sebesüléssel ott éltük végig a bombázást. 250 ember ekkor Féját nevezte felbujtónak.” Boross elfogult és képtelen vallomását Major Róbert miniszteri tanácsos is tévedésnek minősítette a szakvéleményében.

Fodor József sem tekinthető pártatlannak a „tót” Féja irodalomtörténetéről[55] írt fullánkos kritikája, illetve Új walesi bárdok című, Féja mártírhalált halt ősére utaló személyeskedő verse miatt.[56] Ez utóbbinak szerepe volt Féja és Bajcsy-Zsilinszky szakításában.

Illyés egyik 1945. május 9-i naplójegyzete szerint a kommunista trojka (Rákosi, Gerő, Révai) – Pilátusként mosva kezét – kijelentette „írókat nem igazolnak, maguk az írók döntsék el, hogy kit akarnak rövidebb-hosszabb időre kirekeszteni maguk közül.”[57] Ez a felfogás érvényesült Féja ügyében, a tanúk kiválasztásakor. Hárman – Boross Elemér, Fodor József és Stella Adorján – „reprezentálták” az írókat. Boross egyenesen „Mi, a magyar írók Szövetsége” nevében tette meg tanúvallomását. Féja sejtette, honnan fúj a szél: „szellemi úton harcoltam, soha senki ellen egy lépést se tettem, senki egzisztenciájába nem gázoltam, senkit föl nem jelentettem, – most: „írók” jelentenek fel engem.” […] Azt hiszem, írók csinálták ellenem ezt a dolgot: az Írószövetség, közelebbről Boross Elemér és tán Gergely Sándor, bár az utóbbi nem tanúskodott, de – csak neked írom – Spitz Józsi ezeket mondta: […] Gergely gyűlölködő ember, és igen ellenségesen nyilatkozott rólad.”[58]

A tanúkihallgatási jegyzőkönyvek folyamatosan felvett szövegek, nem rögzítették a kérdéseket, amelyek valószínűleg Féja személyiségére, antiszemitizmusára, a németekhez, nyilasokhoz, baloldalhoz és a Szovjetunióhoz fűződő viszonyára irányultak. Valamennyi vallomás, a „baráti” is – ki terhelő, ki enyhítő céllal – negatív tulajdonságait emlegeti. Egybehangzóan nyilatkoznak cikkei antiszemitizmusáról, s arról, hogy ennek a mindennapokban nyoma sem volt. Tanúsítják, hogy szemben állt a nácizmussal és a nyilasokkal – bár van, aki ezt csupán személyes és nem elvi ellentéttel magyarázta. Fodor és Boross azt állította, hogy Féját az írói igazolóbizottság egyhangúan elmarasztalta, in contumaciam[59] nem igazolták. Stella szerint Féja feudális jellegű cikkeket is írt. Közismert, hogy Féja egész beállítottsága élesen feudalizmus ellenes volt. Major Róbert meg is jegyezte: „Stella inkább szépíró, aki talán nem ismeri pontosan a tudományos fogalmakat.”

A nyomozók Féja közel száz cikkét vizsgálták át. Jelentésük szerint egyben sem fordul elő, hogy a német nemzeti szocializmust dicsőítené, támadta ugyanakkor a nyilasokat, farsangi tréfának nevezte a Kárpát-Duna nagyhazát és a gyepüket.[60] Megállapították, hogy „az ő általa hirdetett népi szocializmus fajvédő szocializmus volt. Több helyen támadja a zsidóságot, de főleg a nagytőkés zsidóságot. […] Féja Gézának nem volt határozott politikai állásfoglalása és az ő sajátságos népi szocializmusát nem kötötte egyik oldal szekeréhez sem, és nyíltan nem állt ki egyik oldal mellett sem, hanem ha tehette, ostorozta mind a kettőt. […] írásaiban egyéni sérelmeiből eredő keserűségét juttatja kifejezésre.”[61]

Major Róbert a szakvéleményében arra a népbíráskodásban is érvényre jutott álláspontra hivatkozott, hogy íróknál, akik évtizedeken át működtek, egész működésüket is figyelembe kell venni a megítélésnél, „s ha ezt tekintetbe vesszük, Féja igen sok gyenge minőségű cikket és könyvet írt, de a rendőri jelentés is csak keveset talált cikkei között, amelyeket kifogásol.”

Féja Géza gyanúsítotti kihallgatásán először a tanúvallomásokra tett észrevételeket. Cáfolta, hogy egyetemi hallgató korában vagy később a Turul tevékeny tagja volt.[62] Elismerte, hogy éles harcban állott polgári baloldali csoportokkal, mert módszereiket naivnak és helytelennek tartotta, de a „felszabadításért harcolókat, mint ilyeneket” sohasem támadta. Cáfolta, hogy az írói igazolóbizottság elmarasztalta, ugyanis eljárásra nem került sor. Stella Adorján állítását vitatva kijelentette: soha feudális jellegű vagy színezetű cikket nem írt. A földkérdés terén egy pillanatra sem adta fel földosztó meggyőződését. Semmiféle szélsőjobboldali, vagy jobboldali pártnak, szervezetnek vagy egyesületnek tagja sohasem volt. Boross Elemér egész vallomását valótlannak tartotta, elutasította és cáfolta. „Boross Elemér […] arról az állítólagos hatásról ír, melyet cikkeim egy munkásszázadra tettek volna. […] Soha nem írtam olyan hangon, mely ilyen embertelenség okozója lehetett volna. Ha tehát a Boross Elemér által említett cikk felolvasás tárgya volt, semmi esetre sem lehetett az én cikkem.”

Féja kihallgatása második részében tizenkét pontban röviden összefoglalta mindazt, amit Péter Gábornak korábban részletesen kifejtett. Többek között elmondta, hogy a nemzeti szocializmust és a német imperializmust Magyarországra nézve mindig a legfőbb veszedelemnek tartotta, nem volt szélsőjobboldali, de jobboldali sem. A „magyar vonalon” állt, jobb s balfelé is támadott. Meggyőződése volt, hogy a középosztályt meg kell óvni a szélsőjobboldalra való sodródástól, ezért a germán szellemű, hatalmi és politikai asszimilációs törekvésekkel szemben cikkeivel a magyar öntudatot igyekezett erősíteni. A Duna-völgyi népek összefogását hirdette. Nem sokkal az újvidéki kegyetlenkedések után előadást tartott Szabadkán, kikelt a magyar történelmi jellemhez méltatlan kegyetlenkedések ellen. Úgy látta, hogy a társadalom „idült német fertőzése folytán” mindig készen állott nem is egy politikai garnitúra, mely a kormányhoz képest „egész katonai és biológiai erőnket szállította volna”a németeknek. „Ezért tartottam szükségszerű rossznak ama kormányok létét, melyek egyelőre el tudták hárítani a német megszállást, s a magyar erő teljességét sem vetették harcba. Ha a németek korábban megszállnak bennünket, akkor még nagyobb magyar tömegek vesztek volna el a Donnál, s a németeknek idejük lett volna a magyar baloldal és a zsidóság teljes kiirtására. Ellenállásra tisztikarunk  szelleme  folytán  nem volt remény. Nem láttam más utat, mint azt, hogy a középen maradjunk, akkori politikai és társadalmi viszonyaink mérlege késztetett erre az álláspontra.” A német megszállás elhárítása érdekében „azt kellett mutatnunk a németek felé, hogy a magyar kormány intézi a zsidókérdést, így ha a német megszállás nem következett volna be, a zsidóság széles tömegeinek az életét megmenthettük volna. Sohasem helyeseltem azokat a szadista módszereket, melyeket a zsidósággal szemben alkalmaztak. A szerkesztőségben és a kiadóhivatalban maradt zsidókkal szemben mindvégig baráti magatartást tanúsítottam.”[63] Nagy Istvánnal és Balogh Edgárral példálózva kijelentette, hogy a baloldali írókért, ha kellett, kiállt. Küzdelmei polgári baloldaliakkal voltak, akiknek működésében sok kivetnivalót talált és támadott. Ugyanilyen élesen, sőt, még élesebben támadta a jobboldali irodalmat. „Téves tehát az a vád, hogy baloldali írókkal megszakítottam a kapcsolatot. Akit szellemi értéknek tartottam, azt minden körülmények között támogattam, mindig a szellemi érték volt döntő előttem.”

Kijelentette, hogy a német megszállás után politikai jellegű cikket többé nem írt, álnéven a magyar öntudatot erősítő történelmi jellegű írásai jelentek meg, amelyet a német követség közbelépésére a miniszterelnökség hamarosan leintett. A Szálasi-puccs után a »Magyarország« új nyilas főszerkesztője felmondott neki, a végkielégítését sem kapta meg. Hangsúlyozta, hogy mindig szellemi fegyverekkel küzdött, mindig a szellemi szabadság híve volt. „Soha senkivel szemben sem vettem igénybe hatalmi támogatást. Támadóim ellen soha még sajtópert sem indítottam, mert helytelennek tartottam szellemi harcban külső tényezők igénybevételét.”

Az időközben ügyészi szakba lépett eljárás akadozni látszott. 1946 áprilisában újabb  „civil” feljelentés érkezett. Megtervezett nyomásgyakorlás történt. Fedor Ágnes újságíró felkereste Féját Békéscsabán, riportját a Haladás kihívó címmel – A bosszúálló »Haladás« újabb népi írót ítél két hasáb betűre  – közölte.[64] Az ügyvéd-feljelentő e cikkre hivatkozott: megismerve Féja „dunaparti kávéházakban szórakozó zsidók elleni” uszítását, felháborodásában tesz feljelentést (azaz nem meghatalmazott ügyvédként). A beadvány közvetve 450 ezer zsidó haláláért tette felelőssé Féját, azaz a népellenes bűntett miatt indított eljárást a háborús bűnösség irányába próbálta eltolni.

A háborús és népellenes bűnügyek protokollja szerint a politikai rendőrségen, majd az ügyészségen felvett jegyzőkönyveket a nyomozati anyagokkal együtt a Budapesti Népügyészségnek át kellett küldenie a Budapesti Népbíróság Sajtóosztályára. A Sajtóosztály – amelyet Major Róbert újságíró vezetett miniszteri tanácsosi rangban – a vádiratot készítő népügyésznek kiegészítéseket javasolhatott, észrevételeivel befolyásolhatta a per bizonyítási eljárását. Az osztály szinte egyszemélyes volt, Majort mindössze két-három munkatárs segítette.[65] A szakvéleményeket jobbára ő maga készítette az évek során létrehozott saját archívuma alapján.

Féja ügyében két szakvélemény is készült. Az első szerzőjét, egy miniszteri tanácsost nem sikerült azonosítanom. Szemlélete eltér a Budapesti Népbíróság Sajtóosztálya, Major Róbert későbbi, az eljárás rendjébe illeszkedő átiratától. Az első szakvélemény szerint Féját elszédítette a nyilas frazeológia és a német szellemiség divatos irányzata. A szerző a baloldalt kárhoztatta, mert „vezetői és publicistái dilettantizmusa folytán” felértékelte a népieket, későn ismerte fel, hogy irányuk a fasizmus felé vezet. Kiemelte K. Havas Géza, Gáspár Zoltán szerepét: „kezdettől fogva látták az irányzat felületes és veszélyes voltát.” Álláspontjában a szociáldemokrata párt egyik szárnyának és az urbánus baloldalnak a véleménye tükröződött. Mónus Illés rótta fel már 1943-ban Révainak, hogy túlbecsüli a népi irodalmat, amellyel az események egész egyszerűen elbántak, a befolyásuk megszűnt.[66] A két munkáspárt álláspontja a későbbiekben is eltért. 1945-ben a szociáldemokrata – szintén marxista – álláspont szerint a népeik jelenléte az irodalmi egységben veszélyezteti a baloldaliságot.[67]

Az első szakvélemény manipulatív. Közös nevezőn listázta a népi írók jelentős szerepet játszó politikusait (Veres Péter, Kovács Imre), a gyanúsított Féját – a már halálra ítélt, és a szakvéleményt követő napokban kivégzett Rajniss Ferenccel, az 1945 októberétől letartóztatásban lévő Matolcsy Mátyással, aki ellen 1946. február 20-án háborús és népellenes bűntettek miatt már vádat emeltek. A szöveg később újra együtt említi Féját és Rajnisst, mint fölfelé törekvő néptanítókat. Féja sohasem volt néptanító. Az ismeretlen miniszteri tanácsos farizeusként zárta szakvéleményét: „Nem tudom, mit csinált még, bűnvádi eljárásra tartozik-e ez, de nem volna kívánatos, ha akár az ifjúság, akár a felnőttek szellemi irányításában és nevelésében szerepe volna. Amennyiben az ügy nem kerül bíróság elé, vagy nem ítélik el, nem kívánok szerepet játszani abban, hogy Féja, aki családos ember, ne élhessen meg – de dolgozzék olyan téren, ahol működésével nem okozhat kárt. Én nem ismerem személyesen, azt azonban tudom, hogy nem csupán a baloldalon a tárgyilagosan gondolkodó írók, tudósok stb. rendkívül csekély véleménnyel voltak erkölcsiségéről és felkészültségéről.”

Major Róbert a szövegét az előző ismeretében készítette el. Az illetékes körök (a kommunista párt) álláspontját közvetíti: „amennyiben közönséges bűncselekményt nem követtek el s háborús bűnösöknek nem tekinthetők, az ilyen irodalmi vétségekből nem akarnak bűnügyeket csinálni.” Átveszi, megismétli az előző szakvélemény néhány megállapítását, de elhagyja a csúsztatásokat. Végső soron mindkét szakvélemény megegyezett abban, hogy Féja ne kerülhessen olyan helyre, ahonnan a közvéleményt károsan befolyásolhatná.

Féja kriminalizálási kísérlete eljutott a vádirat beterjesztéséig. Az ügyész az 1945. VII. tc. által törvényerőre emelt Nbr. 15. § 4. [helyesen: a VII./1945. tc. II. sz. melléklete 15. § 4.] pontja[68] alapján vádolta. „Népellenes bűntettben bűnös: aki nyomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban), gyülekezet előtt elmondott beszédben vagy rádió útján huzamosabb időn át olyan állandó  jellegű  és  folyamatos  tevékenységet  fejtett  ki, amely alkalmas volt arra, hogy a fasiszta és a demokráciaellenes irányzatok  elterjesztése  és  megerősítése  végett  vagy  a  faji  és  felekezeti gyűlölet felkeltése, illetőleg ébrentartása céljára a közfelfogást jelentős mértékben befolyásolja és az országra káros irányba terelje.”

A tanúvallomások szerint Féjának a mindennapi emberi érintkezésben, a szerkesztőségben stb. nem volt antiszemita megnyilvánulása. A vád „tanúja” Féja publicisztikája. Közel száz átvizsgált cikkből tizenkilenc tétel: 1 teljes szöveg, 17-ből kiemelt idézet, és a 102 oldalas Magyar irodalomszemlélet című brosúrából néhány, különböző szövegösszefüggésből vett, összességében kb. egy oldalnyi szemelvény.  Pontosítsunk: az idézetek valójában 21 forrásból valók. A Te tudod című írásba „vendégszövegként” becsempészték Féja szárszói felszólalásának egy mondatát, a Magyar irodalomszemlélet idézetei közé irodalomtörténete 3. kötetének egy mondatát.

Az idézés manipulatív is lehet. Dr. Bojta Béla (1899–1969)[69] államtitkár a Népbírósági Közlönyben[70] „feltűnést keltő nyilatkozatot adott”[71] arról, hogy a teljes szöveg értelmezése szükséges a vádálláspontban. Egyes hírlapi közlemények kiszakított szövegrészei nem képezhetik a vád tárgyát, mert az irányított sajtóidőkben fedőmondatokként a háborús hírveréssel közvetlenül összefüggő kisebb szövegrészeket is tartalmaztak. „Méltánytalan lenne, hogy a jelentéktelen mellékszövegrészek miatt bűnösséget állapítsanak meg.”

Justitia nem bekötött szemmel mérlegelte Féja háború előtti és alatti cikkeit. A vádiratban sok a pontatlanság. Trehányságnak is vehetnénk, de rendszerszerűek, így célzatosságuk aligha zárható ki. A szövegkörnyezetből kiragadott idézetek egy része nem tükrözi a szerző álláspontját. Többször fasiszta sajtótermékek jegyzékére került újságot tüntetnek fel a valódi forrás helyett. Itt most csak egyetlen példát emelek ki a manipulációra. A vádirat elsőként a Te tudod című újságcikkre hivatkozik. Ám a „belőle” idézett első rész az 1943-as szárszói találkozón hangzott el. A holokauszt után érzékennyé váló kérdést vetette fel: a zsidóság esetleges új harcát a történelmi fordulat után a magyar értelmiség ellen. A szöveg fajvédő, de nem uszító, sőt, Németh Lászlóhoz hasonlóan arra int, hogy a magyarság ne adjon okot bosszúra a zsidóságnak. A szárszói vendégszöveggel tematizálni lehetett a Te tudod című cikket, amelyben a zsidó szó elő sem fordult, s amely riposzt a Szép Szóban 1938 decemberében megjelent „Följelentés”-re. Egy utcai összefutás publicisztikai lenyomata – alighanem az időközben megszűnt Szép Szó valamelyik vezető személyiségével (K. Havas Gézával? Gáspár Zoltánnal?). Dernői Kocsis László tanúvallomása szerint Féja fő jellemvonása a személyes belső indulat, írásai táplálkozhattak abból a véletlenből, hogy valakivel találkozott az utcán és vitába keveredtek, „amivel kapcsolatos legszemélyesebb nézeteit Féja mindig cikkekben akarta megírni.”[72]

A Te tudod 1940 júliusában jelent meg, a szárszói vendégszöveg becsempészésével, a cikk tematizálásával a vád „nyert” egy évet, így jobban megfelelhetett a törvénynek. A büntethetőséghez „állandó jellegű és folyamatos tevékenységet” kell kifejteni. Az inkriminált többi cikk 1941. március–1942. május között jelent meg, lényegében egy év alatt.

A tizenkilenc tételben előadott bizonyítékok közül 12 az antiszemitizmust kívánja alátámasztani, 7 nem érinti a zsidóságot. Érthetetlen, hogy néhány cikk hogyan lehetett a vád tanúja. Miután 1945-46-ban az értékválasztási szabadság megszűnt, a jogtisztelő konzervatív jobboldalt fasisztaként bélyegezték meg. Miért népellenes bűn, ha valaki a marxizmust vagy akár a baloldali írókat bírálja, amikor e világnézet alapján a Horthy korszakban parlamenti párt működött, megjelentek baloldali írók könyvei? Vádirat tárgya a közismert ukrajnai éhhalál megemlítése egy cikkben. A „bizonyítékok” zömével józan korokban aligha lehet bármit is kezdeni, akkoriban azonban „a demokráciaellenes irányzatok elterjesztése és megerősítése” vétségét valósították meg.

A vádirat alapja az a vélelem, hogy Féja Gézának szerepe volt a zsidóságot ért borzalmak előidézésében. Ezt Major Róbert is elvetette, az ügy leállítása szintén cáfolja.

Antiszemita volt-e Féja Géza? Erre a kérdésre sem igennel, ahogy nemmel sem lehet felelni. Nincs nagybetűs „A ZSIDÓ” és nincs nagybetűs „AZ ANTISZEMITIZMUS.”

Féja nem kirekesztő. Politikai nemzetfogalmába természetszerűen beletartoztak zsidó honfitársaink: „Nemzeti önállóságunk és függetlenségünk legfőbb biztosítéka a magyar politikai nemzet. […] A jogfosztás mindig a politikai nemzet erejének csökkentésével, megcsapolásával jár.”[73]

Nem „faji” alapon támadta a nagytőkét: „A zsidójavaslat bábái különbséget tesznek keresztény tőke és zsidó tőke között. Újabban pedig életre segítették a keresztények által adminisztrált zsidó tőke megváltó fogalmát. Síppal és dobbal, szónoklatokkal és jelszavakkal hirdetik, hogy egészen más lesz a nagytőke szerepe, ha a bankok és vállalatok íróasztalainál keresztény fiatalemberek foglalnak majd helyet. […] csak nagytőke van, felekezeti megkülönböztetések nélkül, s a nagytőkének megvannak a maga törvényei, megvan a maga nemzetközi magatartása és szerepe.” A zsidóság haditerve című cikke szerint a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról hozott, ún. első zsidótörvény „csupán zártszámú politikai étvágyat akar kielégíteni, csupán a politikai janicsársápnak kíván elhelyeződést biztosítani.”[74] Féja egyik aláírója a törvény elleni tiltakozásnak.

Elutasította a propagandát, amely „társadalmi hibákért végítéletet akar tartani a zsidóság felett”[75] Trianon, a magyar összeomlás miatt. Tárgyilagos fejlődésrajzban írta le a zsidóság sokat emlegetett térfoglalását. A „nagybirtokkal, hitbizománnyal s dzsentrivel túlterhelt, feudális színezetű társadalomban építették ki a korszerű ipart, kereskedelmet és hiteléletet. Erre az útra mentek, mert más útra nem mehettek. Egyik részük mindent el is követett, hogy az uralkodó társadalomba beolvadjon.”[76] „A gazdasági életben teret foglalt zsidóság második és harmadik nemzedéke lassan benyomult a szabad szellemi pályákra is. Ez a zsidó réteg modern polgári gondolkodást honosított meg, állást foglalt a feudalizmus, a dzsentri s az európai fejlődésből elmaradt középosztály szelleme ellen. Fölkarolta a haladó szellemű magyar irodalmat s minden erejét megfeszítette, hogy modern városi életet teremtsen Magyarországon. Tagadhatatlan, hogy ez a zsidó polgárság jelentékeny szerepet játszott a modern magyar városi és kultúrélet kialakításában.”[77] A keresztény középosztály elmulasztotta a modernizációt, nem teremtette meg a polgári életet. „Miért nem állott a magyar Géniusz olyan kimagasló képviselői mellé, mint Ady Endre, Móricz Zsigmond? Miért nem vette fel a harcot a még megmaradt feudális csökevényekkel szemben? Miért nem tódult a szabad pályákra? Miért nem szerzett európai látókört?”[78]

 Féja az asszimiláció híve, befogadó. „Tekintsen mindenkit magyarnak, aki őszinte sorsközösséget vállal a néppel.” – inti a fiatalokat.[79] „A magyar népközösség életébe és szellemébe kell beleolvadnunk, a magyar népközösség történelmi küzdelmeit kell vállalnunk, hogy igazán magyarok legyünk, vagy lehessünk. A zsidóságnak is csak ez az út lehet az útja.”[80]

Féja zsidósággal kapcsolatos állásfoglalásainak kritikus pontja kultúrnemzet fogalma. A Magyar irodalomszemlélet című brosúrájában megalkotott egy kánont. A kánonok jellegük szerint kirekesztőek, a Szentírás könyveit, dogmákat, irodalmi irányzatokat illetően egyaránt. Féja zsinórmértékén éppúgy kívül esett „a hivatalos körök által pártfogolt álnemzeti kultúra,”[81] mint az, amelyik „az európaiság mázát kente magára. Nem törődött sokat kultúránk gyönyörű hagyományával, nem ismerte belső törvényeit, hanem az európai kultúra függvényének tekintette. Ez a legrosszabb értelemben vett „balkáni“ felfogás, mely mindig kívülről keres igazolást. Ezt a felfogást terjesztették egyrészt ama filológusok, akik minden igazi irodalmi készség és élmény hiányában a betegesen túlzott hatáskutatásokra vetették magukat. De ezt a felfogást terjesztették azok az írók is, akik gyökértelen társadalmi helyzetüknél fogva az európai irodalom egyes jelenségeinek másod- és harmadkifejezésére szorítkoztak.”[82] Féja szerint ezek „a legkiáltóbb bizonyságok a zsidók asszimilációjának sikertelenségéről.”[83]

Alapjaiban nem az a baj, hogy egyesek (Szomori Dezső, Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Ambrus Zoltán, Hunyadi Sándor, Földi Mihály, stb.) kimaradtak a kánonból, amit a vádirat antiszemitizmusnak tekintett. „Az irodalomtörténetnek egyikükkel sem akadt dolga, távolról sem zsidóságuk, hanem termésük ipari jellege miatt.”[84] – mondja Féja, nem is éppen róluk. De gustibus non est disputandum – mondhatjuk, de ennél súlyosabb a kérdés.

Az asszimilációt pártoló, befogadó Féja nem tudta beilleszteni a magyar kultúrnemzetbe azokat a magyar-zsidó írókat, akik több ezer éves kultúrájuk, népi tradíciójuk megőrzésével asszimilálódtak. A magyar irodalmon belül kialakult egy jellegzetes irányzat. Szerinte ez kevés volt, a zsidóság „nem bocsátott eléggé  mély  gyökeret  a  magyar  életbe,  röviden  szólva:  nem asszimilálódott még eléggé.”[85]

Úgy gondolom, magával a kánonnal van baj. A kánon kizárólagos értékválasztás, a kultúra, az irodalom értékvilága viszont plurális. Nem kánonra lett volna szükség, hanem az értékek egyezségére.

A vádat az ügyészség ejtette, a bíróság megszüntette az eljárást. „A jövő majd megítéli: helyesen cselekedtem-é, s cselekedhettem volna-é másként?”[86] – írta Féja Géza 1946-ban egyik levelében Supka Magdolnának. Két bő emberöltő messzisége azt mondatja: téves lett volna népellenes bűncselekmények miatt elítélni és bebörtönözni, ahogy téves lenne elismerni, hogy helyesen cselekedett. Igen, cselekedhetett volna másképp, másképp kellett volna cselekednie! Pontosabban, vissza kellett volna csavarnia a töltőtolla kupakját mielőtt olyan borzalmasat ír, mint a Razzia „Mekkában”. Magam úgy gondolom, hogy – miközben személyesen közbenjárt zsidó írótársaiért – publicisztikájában a háború kitörése után is éreztetni kellett volna (ahogy lehet) szolidaritását az üldözöttekkel.

 

 

 

[1] E. Kovács, i. m.

[2] Várnai Zseni (1890–1981) József Attila-díjas költő. Féjában mély nyomot hagyhatott az eset, mert V. Zs. monogrammal azonosította azt a személyt, akit  1945. augusztus végén a szokásos heti szeánszok egyikén  vetettek ki  kártyán mint rosszakaróját: „Van egy fő ellenségem, egy idősebb barna asszony. Ez mindenfelé rág, pletykál, támad.” Lélekben társak, i. m., Békéscsaba, 1945. szeptember 6.

[3] A Féja-ügy, Népszava, 1946. január 23. 3. old.

[4] Kósa János Magyar állami írók… Haladás, 1946. június 19. 5. old.

[5] Svábok mennek – Sinkák és Féják jönnek, Népszava, 1946. január 30. 3. old.

[6] Népbíróság helyett közhivatal?  Népszava, 1945. szeptember 19. 3. old.

[7] Féja Géza mentes az igazolás alól! Haladás, 1946. június 13. 7. old.

[8] Népbíróság helyett közhivatal?  Népszava, 1945. szeptember 19. 3. old. Féja nem került internáló táborba.

[9] Faragó László szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő interpellációja „a fasiszta íróknak a magyar demokráciában való térfoglalása tárgyában” Nagy Ferenc miniszterelnökhöz, 22. ülés, 1946. február 27.  Az interpelláció Szabó Lőrinc, Kodolányi János, Sinka István, Féja Géza (a „nagynyilas”, „népies, völkisch” írók) szellemi életbe való „visszacsempészését” kérte számon a miniszterelnöktől.  Az 1945. évi november hó 29-re összehívott Nemzetgyűlés Naplója I. kötet 1-30. ülés 632–636. hasáb.

[10] Máté Iván Kávéház és kiskocsma, Haladás, 1946. február 14. 5 old..

[11] Svábok mennek – Sinkák és Féják jönnek, Népszava, 1946. január 30. 3. old.

[12] Az igazoló bizottságokról l. többek között Papp Gyula Az igazoló eljárások és a háborús bűnök megtorlása 1945 után Magyarországon. AETAS 24. évf. 2009. 2. szám, 162-179. old.

[13] Az ideiglenes nemzeti kormány 1945. évi 15. M. E. sz. rendelete a közalkalmazottak igazolásáról. Debrecen, 1945. január 4. 24. §. A rendelet 1945. január 10–május 2. között volt hatályban.

[14] 1945. évi 1.080. M. E. sz. rendelet a közalkalmazottak igazolásáról. L. a rendelet 20. §-át.

[15] I. m. 3. old.

[16] Révai József Félreértések elkerülésére. Szabad Nép 1945. május 31. 1. old.

[17] Pl. Boross Elmér tanúkihallgatása 1945. január 2-án.

[18] „Most hallom, hogy az Írók Szabad Szervezete az Írók Szövetségévé alakul, és megkezdi az igazoltatást. Nem tudom, hogy tárgyalták-e már az ügyemet, és miként áll?” Lélekben társak, i. m. 157. old. 1945. július 23. 

[19] Félbevágott A/4-es papíron egyetlen mondat: „Bejelentést teszek Féja Géza jelenleg békéscsabai lakos ismeretes újságírói működése miatt.” 1946. február 25.  Tihanyi József. Talán a Balaton kávéházat tulajdonló Tihanyi-család valamelyik tagja volt a feljelentő? A személyt nem sikerült azonosítanom. L.

Féja Géza igazolási ügye HU_BFL_XVII_1671_1945 1.

[20] Lélekben társak, i. m. 234. old. 1946. május 27.

[21] Féja igazolási ügyével – felháborodásának hangot adva – a Haladás hosszú szerkesztőségi cikkben foglalkozott: Féja Géza mentes az igazolás alól! 1946. június 13. 7. old.

[22] Szabó Lőrinc feddéssel zárult ügye újságírói eljárás volt. L. Kabdebó Lóránt Szabó Lőrinc »PERE«. Argumentum, 2006.

[23] Lélekben társak, i. m., 170. old. 1945. szeptember 16.

[24] L. többek között Z. Karvalics László Index Magyarországon (1945-1947), internet; Sipos Anna Magdolna: Index librorum prohibitorum a demokratikus Magyarországon (Könyvindexek 1945-1946), Könyvtári Figyelő, 2007. 3. sz. 413-435. old.; Nagy Gábor Ítéletek „fasiszta” könyvek miatt. ArchívNet, 2010. 4. sz.

[25] Később a közkönyvtárakból kötelező selejtezés címén számos könyvet kivontak és megsemmisítettek. Erre a sorsra került Féja irodalomtörténetének mind a három kötete.

[26] Magyar Közlöny, 1945. június 17. 54. sz. 6-9. old.

[27] Magyar Élet kiadás, Bp., 1942.

[28] „Püski Sándor mondja, hogy „A felvilágosodástól a sötétedésig” mégis indexre kerül. Mondja: már nem volt ideje beszélni Fausttal, hogy tegyen lépéseket. Ígérte, hogy visszamenet beszél vele, de mikor kerül vissza?” Lélekben társak, i. m. 186. old. 1945. nov. 10.

[29] A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945—1946. Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai VII. Budapest, 1975. 239. old.

[30] Kállai Gyula Demokratikus újjászületésünk forrásairól. A bevezetőt írta Kállai Gyula, az MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront elnöke. BNB jegyzőkönyv, i. m. VIII. old.

[31] „az itteni Nemzeti Bizottság elnöke, Kocziha Mihály ezt mondta […] már rég meg kellett volna jelennie nyilatkozatomnak a „Viharsarok”-ban, azért tettek B/ listára, mert meg nem jelent. […] Egyelőre még csinálom a könyvtár ügyét.” (Lélekben társak, i. m. 218. old. 1946. március 17.) „A helyzet ez: b/ listára tettek, mint könyvtárost. Előre tudtam, szóltam Vizsnyiczai szaksz. titkárnak és Lakatos Tibornak (komm. párt városi frakciójának vezetője). Közbenjárást ígértek.” (Uo. 224-225. old. 1946. március 23.) Féja Gyöngyösi János kezét látja a dologban: „Most értesültem: márciusban, midőn B/ listára tettek, alaposan befolyt ebbe Gyöngyösi külügyminiszter; idevaló, sokat jár ide, s ellenséges, – nem tudom, miért? – vélem szemben, kisgazdapárti.” (Uo. 235. old. 1946. május 27.)

[32] Uo. 226. old. 1946. március 30.

[33] 1440/1945. M. E. sz. (hatályba lépett 1945. május 1-jén), 5.900/1945. M. E. sz. és a 6.750/1945. M. E. sz. rendelet.

[34] 1946. június 8. 2. old. „Ma hallom: a Világosság hírül adta, hogy Aczél népügyész elkészítette a vádiratot ellenem. Ez az ügy, melyről húsvét előtt részletesen írtam.” Lélekben társak, i. m. 235. old. 1946. Pünkösd után, kedden [június 11-én] „Visszatérve a Világosság hírére. Úgy látszik: Aczél ügyész biztatást kapott Horváth Zoltánéktól, s az utóbbiak azért tették közzé a hírt, hogy fölfelé nyomást gyakoroljanak. Öt év alatt elévülnek a dolgok, - az enyém jövőre?” Lélekben társak, i. m. 236. old. 1946. június 14.

[35] Csabai nappalok és éjszakák, i. m. 52. old.

[36] Előzőleg már kiszivároghatott a vád ejtésének lehetősége. A Kis Újság valószínűleg ezt megelőzve nyomást gyakorolt. Ugyanazon napon, 1948. január 21-én, amikor dr. Ferencz Tibor a vádiratot visszakérte a Népbíróságtól, a címoldalon, vastag nagybetűs fölülszedés: Vádirat Féja Géza ellen. A lap belsejében aláíratlan cikk Népellenes bűncselekmények sorozatával vádolja a népügyészség alcímmel azt állítja, hogy „A vádirat a mai nap folyamán átkerült a népbíróságra. Nagy Károly dr. elnök az ügy tárgyalásával a Pálosi-tanácsot bízta meg.” Idéz a vádiratból, ezzel mintegy hitelesíteni próbálta a hamis hírt. A cikk szerint (a vádirattól eltérően) Féja 1940 júliusa óta a fasizmust dicsőítette. A Kis Újság felelős szerkesztője Féja Géza egyik legelszántabb ellensége, Antalffy Gyula volt. L. Zimonyi Zoltán Perújrafelvétel. Öt közelkép, Miskolc, 1989. A neten is elérhető.

[37] Lélekben társak, i. m.. Fontos adatokat kapunk Püski Sándor, Erdei Ferenc, Illyés Gyula és mások leveleiből is. L. Féja Géza levelezése, i. m.

[38] Féja kifejezése: „Ligetitől három napja újabb értesítés jött, hogy a vidéki főkapitányság piszkálja ügyemet.” Lélekben társak, i. m. 173. old. 1945. október 3.

[39] Többször említi, eltérő adatokkal. „Megírtam 32 gépelt oldalon önéletrajzomat, s 12-én ajánlottan feladtam Péter Gábornak.”  Lélekben társak, i. m. 166. old. 1945. szeptember 13. Kihallgatási jegyzőkönyve viszont közel 50 gépelt oldalról szól.

[40] A jegyzőkönyv dátuma 1946. április 5.

[41] Lélekben társak, i. m. 200. old. 1945. december 30.

[42] Uo., 201. old. 1946. január 5.                           

[43] Erdei Ferenc Féja Gézának 1948. január 15. Féja Géza levelezése, i. m. 198. old.

[44] Az iratok keletkezési/érkeztetési dátumát kiemeltem, így az eljárás krónikája is követhető. Az iratokat annak idején kijegyzeteltem, a fontosabbakról teljes, betűhív másolatot is készítettem. Szerencsére, ugyanis Budapest Főváros Levéltára 2020. június 29-én – amikor néhány, kisebb jelentőségű részlet tisztázása érdekében újra kikértem – arról tájékoztatott, hogy az anyag (talán beázás miatt) elpusztult. A dokumentumokat a Hitel 2020. decemberi számában közöltem.

[45] Féja kihallgatására március 23-án délelőtt került sor, erről még aznap este részletesen beszámolt Supka Magdolnának. Megemlítette, hogy a politikai rendőrség „tárgyilagosan s feltűnő igazságérzékkel tárgyalta az ügyet,” amely „eléggé lassan megy. […] miután a pol. rendőrséggel nem értek célt, egyesek a népügyészségen keresztül akarnak eljárást ellenem.”  Lélekben társak, i. m. 223-225. old. 1946. március 23. Figyelmet érdemel, hogy kihallgatására nem előállítással került sor, és nem Budapesten. Lehet, hogy a jegyzőkönyvet Féja otthon maga készítette el, s április 5-én adta le, ennek tudható be az eltérő keltezés.

[46]  A levéltári nyilvántartó lap szerint a büntetőügy jogcíme: 81/1945. feljelentés. A történetnek hiányzik ez a láncszeme. Féja rajta volt az ideiglenes kormány 1945. márciusi listáján, a nyomozás mégis bizalmas feljelentés alapján indult.

[47] Lélekben társak, i. m. 161. old. 1945. szeptember 2.

[48] Csabai nappalok és éjszakák i. m. 13-14. old.

[49] Csabai nappalok és éjszakák, i. m. 13. old. Féja levele Erdei Ferencnek, 1945. szeptember 4.

[50] Lélekben társak i. m. 176. old. 1945. október 7.

[51] L. a 2. sz. iratot:  „A gyanúsítottat, mivelhogy a békéscsabai kapitányság osztályunknál elő nem állította, kihallgatni nem tudtam.” A kihallgatásra Békéscsabán, az ottani politikai rendőrségen került sor. (7. sz. irat).

[52] Lélekben társak i. m. 200. old. 1945. december 29.

[53] Szikra Kiadó, Bp., 1946. Először 1943-ban Kállai Gyula nevén jelent meg legálisan. Révai akkor a Szovjetunióban élt.

[54] Féja számtalan tanú meghallgatását kérte, nem került rá sor. Major Róbert szerint akikre hivatkozott, „hogy igazolják, mennyire nem volt jobboldali, azok ma nem eléggé mérvadók – a legtöbben – ennek az igazolására, mert maguk sem állanak gyanún felül.”

[55] Fodor József Egy műkedvelő kalandozásai az irodalom körül, Az Újság, 1943. aug. 24. 5. old.

[56] Szabadság 1935. december 22.  L. az 1935 decembere című fejezetet.

[57] Illyés, i. m. 361. old.

[58] Lélekben társak, i. m. 213-214. old. 1946. március 2. Gergely Sándor (1896-1966) író, újságíró, 1945 és 1951 között az Írószövetség elnöke.

[59] Távollétében

[60] Magyarország, 1942. december 1.

[61] A Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya 1946. február 14-én kelt jelentése.

[62] Major Róbert szakvéleménye is megerősíti Féja állítását. A Turult, fasiszta szervezetnek minősítve, betiltották.

[63] A tanúvallomások is ezt igazolták.

[64] Haladás, 1946. április 3. 6. old. A cikk Supka Magdolnát mint nőt felháborította: „Olvastam a cikk Ninivel kapcsolatos részét, a többi is piszok, de ez különösen. Ez a fajta nő mindig bajt okoz a szereplésével, taposásával. – Megjegyzem, nagyon kísértésben voltam, hogy elmegyek az írónőhöz, és mondjak neki egyet s mást.” Lélekben társak, i. m. 227. old. 1946. április. „Fedor Ágnest a riportnál jelen lévő Sternthal Eugénia [Nini]  kérlelte, jobb belátásra akarta bírni. Végül a cikkben így kapott szerepet »egy kis ijedt nő«, éppen csak a zsidó jelző hiányzott.” Féja Endre jegyzete, uo. Nini Féja zsidó származású élettársa volt 1944-1945-ben, Erdélyből menekült. „1944-ben együtt bujdokoltunk Pesten a Biblia-utcában Féjával, aki akkor már elvált Mannától és egy zsidó földbirtokosnővel élt együtt.” E. Kovács, i. m.

[65] Tilkovszky Loránt Vád, védelem, valóság. Basch Ferenc a népbíróság előtt. Századok, 1993.VI. sz. 1400. old. Major Róbert csak névrokona dr. Major Ákosnak, a Budapesti Népbíróság elnökének.

[66] Mónus Illés levele Kállai Gyulának. MSZMP KB Párttörténeti Intézet Archívuma, 658. f. 5/236. ő. e. I. 68.

[67] L. például Horváth Zoltán és Faragó László cikkeit.

[68] A kormány népellenes bűntettekről hozott első, 81/1945. M. E. számú rendelete 15. §-ának mindössze 3 pontja volt, ezek egyike sem vonatkozhatott Féjára. A 17. § népellenes vétségről rendelkezett. A módosító 1.440/1945. M. E. számú rendelet – a VII./1945. tc. II. sz. melléklete – a vétségként, enyhébben büntetendő cselekményeket súlyosbításként áthelyezte a népellenes bűntettek közé.

[69] Debrecenben az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnökségi államtitkára volt. Megszervezte a Népbíróságok Országos Tanácsát, amelynek bírája, majd 1948-ban elnöke lett. Elnöknek Rákosi Mátyás utasítására nevezték ki, a tisztségben Major Ákos korábbi hadbírót váltotta. Wikipédia

[70] Újságírók működésének vizsgálata, 1946. május 11. 3. old.

[71] A NOT elnökének érdekes állásfoglalása az újságírók működéséről. Kis Újság, 1946. június 23. 2. old.

[72] L. még Féja Géza Számvetés, Kelet Népe, 1939. május 323-324. old.

[73] Féja Géza Építés, Kelet Népe 1938. június 139-140. old.

[74] Magyarország, 1938. április 27. 5. old

[75] A zsidók útja. Magyarország 1938. május 5.

[76] Uo.

[77] Hol bukott el a nemzeti egység? Magyarország, 1938. április 24. 11. old.

[78] Uo. 11. old.

[79] A zsidóság haditerve. Magyarország, 1938. április 27. 5. old.

[80] Akik alul vannak. Magyarország 1938. május 12. 7. old.

[81] Építés, Kelet Népe 1938. június 139-140. old.

[82] Uo. 139-140. old.

[83] Magyar irodalomszemlélet, Magyar Élet Kiadása é. n. [1942] 73. old.

[84] U. o.

[85] Hol bukott el a nemzeti egység? i. m. 11. old.

[86] Lélekben társak, i. m. 235-236. old. 1946 Pünkösd után, kedden [június 2.]